Habakuk próféta könyve

Általános bevezetéstani információk

            A héber kánon második részében - NEBIIM = Próféták - találunk 12 olyan prófétai könyvet, amelyeket „kisprófétáknak” is szoktunk nevezni. Ez a jelző nem a személyükre utal, hanem a könyvek terjedelmére. Ezek között a nyolcadik a Habakuk próféta könyve, amelynek – természetesen a többi bibliai könyvekhez hasonlóan – van néhány egyedi jellegzetessége. Egy rövid utaláson kívül nem tudunk semmit a próféta személyéről, ill. szolgálatának idejéről. Éppen ezért a következtetéseinket az üzenet tartalma alapján kell levonnunk.

            Nevének jelentése: átfog, átölel, átkarol. A szeretet miatt, vagy a birkózás miatt. Azt találjuk ebben a kicsiny könyvben, hogy a próféta komolyan száll szembe, és próbál megbirkózni a hatalmas kérdéssel, az isteni igazságszolgáltatás – teodicea – kérdésével. Ugyanezzel a konfliktussal találkozunk a Jób könyvében is. Habakuk az első próféta, aki nem Izraelt vádolja, hanem Istent. Magyarázatot keres, amit ugyan nem találunk meg, hogy direkt módon megkapta volna, de bizonyosságot kapott, hogy a türelmes hit végül győzelmet szerez (2:4). Nagyon színesen fejezi ki a hitét a könyv végén, ami talán a legcsodálatosabb szakasza a könyvnek (3:17-19).

            Mivel a harmadik fejezet egy zenei átirat, egyes kutatók arra gondolnak, hogy Habakuk lévita volt. Lehetséges, hogy a templomhoz tartozó hivatásos próféta egyesületnek volt a tagja (1Krón 25:1). Egyébként ő az egyetlen, a kanonikus próféták közül, aki ezt a címet kapta volna a könyve feliratában, hogy „próféta” (1:1). Alátámasztja ezt a feltételezést, a 2:1 amikor látjuk a felkészülését a látomás fogadására, és a 3:16 ahol a látomás fogadásának fizikai és lelki tüneteiről beszél.

            Az 1:6 vers a kaldeusok felemelkedéséről beszél, mint az isteni büntetés végrehajtóiról. Kétség kívül a felemelkedő Babiloni Birodalomról beszél, amely legyőzte a legyengült Asszír Birodalmat az ie. 7. század végén. Ninive ie. 612-ben lett elpusztítva, és Nebukadneccar babiloni király ie. 605-ben legyőzte Neko egyiptomi fáraót Karkemísnél. Három évvel korábban Neko megölte Juda királyát Josiást Megiddonál (2Kir 23:29-30), és egy bábkirályt állított a helyére. De a kaldeusok növekvő hatalmával szemben semmit sem tudtak tenni, a következő 20 évben az ő kegyelmüktől függtek, majd végül ie. 586-ban fogságba hurcoltattak. Habakuk próféciái erre az időszakra utalnak, így kihirdetésük közvetlenül a Karkemísi csata előtti vagy utáni években volt. Habakuk így Jeremiás (ie. 626-587) kortársa lehetett. Juda sorsa ebben az időben már megpecsételődött. Bár Jósiás istenfélő király volt, de ő volt az utolsó ilyen, és reformjai nem bizonyultak maradandónak. Habakuk nem szerette, amit népének életében látott, de elégedetlen volt azzal is, amit Isten tett, vagy pontosabban, amit nem tett. Ez az a szélesebb összefüggés, amiben elhangzanak ezek a kijelentések.

A könyv vázlata

            1:1                   Bevezetés

            1:2 – 4             Első panasz: Miért marad Isten népének bűne büntetetlen?

            1:5 – 11           Isten válasza: Készülök a büntetésre: a kaldeusok az eszközeim

            1:12 – 2:1        Második panasz: Hogyan használhat Isten szentségtelen eszközöket?

            2:2 – 4             Isten válasza: Az elbizakodottság is meg lesz büntetve, a türelmes hit jutalmat nyer

            2:5 – 20           Öt jaj: Az agresszió, a magabiztosság, az erőszak, az embertelenség, és a bálványozás ellen

            3:1 – 19           Látomás az ítéletről

            Habakuk életében drámai változások történnek a könyv folyamán. Nem ugyanaz az ember a végén, mint akit az első fejezetben látunk. Habakuk üzenetének kulcsa abban van, ahogy megértjük azt a folyamatot, amelyen keresztül Isten megváltoztatta a próféta beállítottságát. Campbell Morgan azt írja, hogy az egész könyv értéke abban van, ahogy kinyilatkoztatja azt a folyamatot, amely elvezette a prófétát a 3:17-18-ban olvasható énekre.             A válasz a második fejezetben található, amely az első vers kivételével Isten felelete. Középpontjában a negyedik vers áll: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

1. Miért hallgat Isten, amikor nincs igazságosság?

            Képzeljük el, hogy itt sétálunk a városban és egy idősebb hölgyet egy banda megtámad. Azt látjuk, hogy egy rendőr ül a parkban, és újságot olvas. Kiáltunk neki az asszonyra mutatva, de ő mit sem törődve vele, folytatja az olvasást. Nem lennénk mérgesek rá?       Így érezhetett Habakuk is, amikor látta népének súlyos lelki állapotát, és közben úgy érezte, hogy Isten nem tesz semmit ellene. Hab 1:2-4.

2. Isten válasza

            A következő szakaszban Isten válasza olvasható. Így foglalhatnánk össze az 5-11 verseket: „Nézz körül Habakuk, már el is kezdtem, amit tenni akarok. Feltámasztottam a kaldeusokat. A probléma nem az, hogy nem cselekszem, hanem felfoghatatlan, hihetetlen neked, ha kijelentem.” Habakuk azt gondolta, hogy Isten elaludt a kormánynál, de ez egyáltalán nem volt így. Egy kegyetlen népet támasztott fel, akik önmagukat imádták, hogy megítélje a népét.

3. Miért használ Isten ilyen szentségtelen eszközöket?

            Habakuk második panasza éppen ebből ered. Hogyan használhat Isten egy ilyen istentelen és kegyetlen népet? Az első érve, hogy Isten megígérte, amikor szövetséget kötött népével, hogy nem fogja elpusztítani. De Isten ígérete csak a maradéknak szólt, akik hűségesek maradnak a szövetséghez. A következő érve, hogy Júda igazabb, mint Babilon. Hab 1:13. Ez egy nagyon veszélyes megközelítés, mert a bűnöket nem lehet kategorizálni. Egyes bűnök hatása, eredménye valóban lehet borzasztóbb, de minden bűn gyökere ugyanaz: lázadás a Teremtő ellen, aminek méltó büntetése a halál lenne. A harmadik érve az volt, hogy Isten gyűlöli a bálványozást Hab 1:14-17. Ez is egy kétélű kard. Hiszen ha Isten megítéli Babilont az erőszakosságáért és a bálványozásáért, akkor miért ne ítélné meg Júdát is ugyanezért?

4. Isten lecsendesíti a háborgó prófétát. 

            Ahogy említettem, a második fejezetben fordul meg Habakuk gondolkodása. Figyeljünk meg néhány dolgot ebben a szakaszban: a) Ebben a fejezetben végig Isten beszél; b) Különös módon fejezi be a beszédet: „Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!”; c) Habakuk változásának oka ebben a fejezetben van; d) Öt jajt sorol fel a gonoszokkal szemben.           „Az igaz ember a hite által él” Ez a gondolat nem csak Habakuk könyvének a kulcsa, de a keresztény életnek is. Pál apostol, Agustinus, Luther Márton, de sokan mások ebben találták meg a hitük értelmét és a bizonyosságukat. A kifejezés azt is jelenti, az igaz pedig a hűsége által él, vagy fog élni. A hűség értelme is kettős, hiszen Isten hűségére és az ember hűségére is utal. Összefoglalva azt jelenti: Az igaz hit által nyerheti el az üdvösséget - vagy más szóval a beteljesült életet, az elfogadottságot Isten részéről -, ami a körülményektől független Isten iránti hűséget eredményez, de mindez Istennek az ember iránti változhatatlan hűsége, elkötelezettsége miatt lehetséges.

5. Habakuk új látása

            Ez a gondolat vezeti el a prófétát a harmadik fejezetben található énekhez. Csodálatos képekben ecseteli a szabadítás útját közvetett utalásokkal Isten korábbi cselekedeteire, ahogy népét kiszabadította. Kifejezi a hitét, hogy bár Isten felhasználja a babiloniakat népe megítélésére, de ez kegyelmes lesz, és végül a maga idejében, megítéli magát az agresszort is.

            A 16. vers leírja a próféta új szemléletmódját, ahogy figyeli Isten ítéletét Júda felett, és közben türelmesen vár és bízik, hogy Isten megmenti az övéit. Úgy tűnik teljesen elveszítette a magabiztos, Istennel is szembeszegülő kiállását, és teljesen megtörik Isten imádatában, alávetve magát akaratának. A legcsodálatosabb szakasz a 17-19. versekben következik. Egy olyan érett hitről, Isten iránti hűségről beszél, amely már egyáltalán nem függ a körülményektől. Elfogadja azt az igazságot, hogy Isten nem az ember pillanatnyi közérzetéért aggódik – mint ahogy mi -, hanem a végső sorsáért. Elfogad bármit, ami Isten kezéből jön, és megtanult örvendezni a legnehezebb körülményben is.

            Habakuk békessége és öröme nem függ többé a körülményektől. Amikor Isten ítéletet hoz Júdára, Habakuk továbbra is örül, hiszen reménysége, hite és öröme egyedül Istenben van. Isten megszabadítja az igazakat a maga idejében, beteljesítve a szövetségi ígéretét. Addig is, Isten lesz erejének forrása, annak az erőnek, amely a sötét napokban is megtartja. A megalázott Habakuk végre felismerte, hogy Isten az, aki felemelte őt és biztos lépésekkel vezeti a nehéz időkben is.

Összegezés

            Ez a kis prófétai könyv Júda életének legkritikusabb pillanatában, egy rendkívüli személyes tapasztalatot ír le. Hogyan változtatta meg Isten Habakuk életszemléletét, és hogyan készítette fel az eljövendő súlyos eseményekre. Habakuk emberi szemmel nézte a körülményeit és Istent is, ezért lázadt ellene. De Isten egy új látást adott neki, és megtanulta a dolgokat az isteni perspektívából szemlélni. Azt gondolom, hogy erre nem csak neki volt szüksége. Ezért érdemes úgy tanulmányoznunk ezt a könyvet, hogy mi is megszerezhessük ezt a szemléletet. Ez a világ nem olyan, mint amilyennek látni szeretnénk, és tudjuk azt is, hogy ennek mi lesz a következménye. Szabad Istennek kérdéseket feltennünk, mint Habakuk, de fogadjuk el a választ is, amit kapott. Bízhatunk Istenben, aki végül igazságot szolgáltat. Egyedül egy olyan hit és hűség erősíthet meg, mint amilyen a Habakuk hite és hűsége lett.