I.  A könyv helye a kánonban

A.     Mind a zsidó, mind a keresztény kánonban a 12 (kis) próféta között található a második helyen, Hóseás könyve után.

B.     Sem a szerzőről, sem a könyv keletkezési idejéről nem tudunk biztosat. A legvalószínűbb, hogy az asszír és babiloni inváziók előtt írhatták az i.e. VIII. században.

II.    A könyv szerkezete és stílusa

A.     A bevezető vers után 4 (átlagosan 18 versből álló) szakasz következik. Az első kettő (1:2-20; 2:1-17) az ellenség közelgő hódítását, a második kettő (2:18-32; 3:1-21) Jeruzsálem és Júda eljövendő szabadulását írja le.

B.     A stílus Ézsaiás könyvének apokaliptikus részeivel mutat rokonságot (1:1-11; vö. Ézsa 13), de Isten büntető eszközeinek gondolata visszamegy egészen Mózes könyvéig (vö. 3Móz 26:17, 25, 33, 37; 5Móz 28:25, 49).

III.     Jóel üzenete

A.     Az engedetlen népet a szövetségi átkok érik, de egy megtisztulási időszak után Isten helyreállítja őket, majd olyan mértékben megáldja, amilyet még nem tapasztaltak (vö. 5Móz 32).

B.     A 4 szakasz jellegzetességei:

a.      1:2-20 ► Gyászének a sáskajárás, az aszály, és a tűzvész miatt (1:4 = különböző sáskafajták az eredeti szövegben, vö. 2:25) ► A háttérben az egyiptomi 10 csapás közül a nyolcadikra gondolhatunk (vö. 2Móz 10:5, 15) ► A „sáska” szimbolikus értelmű (1:6) ► Az igazi ítélet az Úr napja (1:15)

b.      2:1-17 ► Az Úr napja (ítélet) leírásának folytatása (2:1-11) ►  Bűnbánatra és megtérésre hívás, amely Isten irgalmasságában bizakodik (2:12-17) ► 2:12-13, vö. 2Móz 34:6

c.       2:18-32 ► Gyászénekből örömének, vö. 2:21, 23 ► Az Isten lelkének kitöltése, valamint természeti és kozmikus jelek az Úr napja előtt, vö. 2:28, 30-31 ► Isten áldása mind a fizikai, mind a lelki szükségleteket érinti ► A korai (őszi) és késői (tavaszi) eső képe = kétszeres áldás (magvetés és aratás)

d.      3:1-21 ► Ítélet hirdetés a Josafát völgyében Izrael ellenségei felett (3:1-16) ► Jeruzsálem dicsősége helyreáll (3:17-21) ► Eszkatológikus távlatok, melyek a Jelenések könyvében teljesednek ki.