Jeremiás könyve

Kortörténeti és vallási háttér

Jeremiás négy évtizedes tevékenysége átfogja Júda királyságnak utolsó időszakát és a babiloni fogságot. Ez a kor a nagy változások ideje, egybeesett az Asszír birodalom összeomlásával és a Babilon előretörésével. Asszíria a tetőpontját Asszurbanipal idejében érte el Kr. e. 668-626. Babilon egy év múlva kivívta a függetlenségét Nabupolosszár vezetésével. Izrael királyai: Manasse (687-642) utódja Ammón (642-640), akinek a fia Josiás, 640-609) aki kilenc évesen kezdte meg az uralkodását. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt a 622-ben a jeruzsálemi templom felújítása közben egy törvénykönyv került elő. Nyilvánosan felolvasták a nép számára, és a lakosság elhatározta a hallott isteni parancsolatok megtartását. Jósiás király reformja folytatódott és a vidéki Jahve szentélyek vallásgyakorlatát megszüntette, egyetlen legitim szent hely létezik: Jeruzsálem. A király ünnepélyes keretek között az egész országban meghirdette a pászka ünnepét, melyet már „emberemlékezet óta” nem ismertek. A régi dávidi területeket is visszaszerezte és az országban rég nem tapasztalt gazdasági fellendülés indult meg. Már szinte a salamoni jólét határait is elérték.

Közben 612-ben a méd és a babiloni seregek bevették és lerombolták a fővárost, Ninivét, a harcokban elesett az asszír király Szin-saris-kun. A tiszavirág ideig tartó új király, Asszur-uballit még kísérletet tett Hárán városában a birodalom megmentésére, de két év múlva 610-ben ez is elesik, Asszíria véglegesen megsemmisül. Az új területek felett a győztesek megszerezték a hatalmat és felosztották maguk között. Hiába nyújtott Egyiptom katonai segítséget a régi ellenfelének Asszíriának, nem tudott rajta segíteni. Ekkor következett be, hogy Izrael területén nem engedte átvonulni az egyiptomi seregeket Josiás, és a kialakult harcban elesett a reformkirály. A visszavonuló II. Nékó a meghalt király trónörökösét fogságba vitte és helyére a testvérét, Eljakimot ültette a trónra, akinek a nevét Jojakimra változtatta. Az új uralkodó igazi keleti despotaként kezdte meg országlását, rajongott Egyiptomért. Bíztak a templom sérthetetlenségében, ugyanakkor az Isten iránti hűség helyett a politika talaján álltak. Néhány év múlva a történelem legkeményebb ütközetére került sor, 605-ben az Eufrátesz melletti Karkemisznél. Egyiptom veszített, az új szuperhatalom Babilónia. Ebben az időben jutott fogságba Izrael is, és Dániel és társai Babilonba, az új birodalom fővárosába kerülnek.

Jeremiás személye

Az ószövetségi próféták közül Jeremiásról tudunk a legtöbbet. Az Újszövetség az ő tollából idéz a legtöbbet. A könyvet Jeremiástól és íródeákjától, Bárúktól származtatjuk. Irodalmi munkásságának hatása még évszázadok múlva is teljesen kimutatható Izraelben. Anatótban született Kr. e. 645 körül, amely hét km-re észak-keletre található Jeruzsálemtől. Papi családban nevelkedett, Ebjátár főpap leszármazottja, akit Salamon Anatótba száműzött. A próféta erős fenntartást tanúsít Jeruzsálemmel és a templommal szemben, amiből kifolyólag nagyon sok nehézsége támad. Kr. e 626-ban kapja meg, Josiás uralkodásának a 13. esztendejében az elhívását: „gyomlálj, rombolj, pusztíts és szétszórj és építs és ültess” kifejezések kíséretében. Küldetése egybeforrt a népének életével és az üzenetével, nem köt házasságot, hogy az eljövendő fogság és az ítélet ne semmisítse meg a szeretteit. Az ő felesége és a gyermekei számára a saját hazája és népe volt. Teljesen a szolgálatába állította az életét. Sorsát meghatározta az, ahogy a kortársai fogadták, mint prófétát. Környezete haragját váltotta ki, amikor másképp mert gondolkozni a jövőről. Szinte mindenki az ellenségévé vált. Még a saját vére is az elárulásán fáradozott. Megverték és kalodába zárták, gyűlölték és kiközösítették, ciszternába dobták, miért… mert Isten üzenetét kimondta. Hazaárulással vádolták, pedig igazi hazafi volt, meg akarta menteni népét, de ők ellenálltak.

            A küldetés terhe majdnem összeroppantotta, „rávettél Uram és rávétettem”. Ki meri mondani a belső vívódásait és kétségeit, már az ÚRban sem tud megbízni. Feladja, „nem emlékezem meg többet róla”. Mindez négy évtizedik tart, 626-586-ig. Az első időszakban Jósiás királlyal kiegyensúlyozott és jó viszonyt ápolt, azonban a későbbi időszakban űzött vadként menekül. Bár sokszor váratlanul megjelenik a király és az ünneplő nép előtt, ilyenkor elmondja Jahve üzenetét. Jósiás reformja után tíz évig eltűnik, a közszereplők között nem jelenik meg, mivel a rabszolga felszabadítást a gazdag és befolyásos vezetők visszavonták. A legnehezebb időszaka Cidkijjá király időszakában volt, amikor a nemzeti nacionalisták befolyása a király önállóságát is megszüntette. Jeremiás bátran szembeszállt velük és ezért a nép ellenségének és hazaárulónak kiáltották ki. Hananjá prófétával is összetűzésbe kerül 28. fejezetben. A börtönbe került Jeremiást titokban felkeresi a király és azt kérdezi Cidkijjá, hogy megmenekülhet-e a város? A válasz: igen. Fel kell adni a várost és meg kell hódolni Nabukadneccar előtt. A király más megoldást tervez… Álruhában egy földalatti folyóson a családjával együtt elmenekül az ostromlott városból. Egyiptomba hátrál, azonban még ott is, egy portyázó kaldeus csapat karjaiba fut, a kiváló arab telivér lovai túl feltűnő volt. Végül visszaviszik Ríblába, ahol megölik gyermekeit, majd szemeit kiszúrják és így viszik fogságba, ahol meg is hal.

Jeremiás könyve tanítása

Személyes példamutatás és elkötelezettség számára a legfontosabb. Élete állandó feszültségben telik el. Bárúk, a hű szolga mindent feljegyez.

·                                            Az ember elkötelezettsége Isten iránt: hűség, számára alapvető érték

·                                            Erkölcsi és szociális magatartás

·                                            Harcot folytatott a hamis biztonságérzettel szemben

·                                            Prófétai jelképes cselekedetei példamutatást jelentettek évszázadokig: cserépkorsót összetört, mely a templom pusztulását szimbolizálta

·                                            Hitt a szebb jövőben: Új szövetség gondolatát meghirdette

·                                            A politikai manőverekben nem hitt, sokkal inkább engedelmeskedett Istennek

·                                            Isten szeretete népe iránt akkor is megvan, ha fogságba került az egész nemzet

·                                            Lesz még új kezdet, amiben erősen hitt, még akkor is, ha tudta, hogy ebben az életben ő maga sohasem fogja meglátni.

·                                             

Jeremiás könyvének összefoglalása

Jeremiás a próféta, az Isten embereinek egy olyan csoportjához tartozott, akiknek a sorsrészük az állandó szenvedés. Olyan próféta volt, akit Jahve arra rendelt, hogy jelentős szerepet töltsön be Júdában, és azt hagyja egyetlen testamentumkén örökségül az emberiségnek, hogy Isten népéért és a hazánkért minden időben érdemes szenvedni. Jeremiásnál kezdődött, Jézusnál folytatódott a prófétai szenvedés, ami az evangéliumban Krisztus halálával teljesedett be. Az Ószövetségben elindult folyamat a Názáreti szolgálatában és szenvedésében céljához ért.

Jeremiás egész élete keserves gyötrelem és szenvedés volt, a veresége győzelemmé változott. Külsőleg és saját korának fókuszán nézve, ugyan ő maradt alul, de a jövő számára győztes lett. Emléke kitörölhetetlenül belevéste magát az emberiség legnagyobb alakjai sorába és a történelem kollektív tudatába.