Sámuel könyvei

A könyvek helye a Bibliában: Az Ószövetségi könyvek sorában találunk négy könyvet, amelyek szoros kapcsolatban vannak egymással, és egy szerzői szándékot fejeznek ki. 1 és 2 Sámuel, ill. 1 és 2 Királyok egységessé szerkesztett mű. Eredetileg két könyv volt, csak a 16. században, görög és latin befolyásra, választották szét. A négy könyv egy egységes történeti korszakot ír le a monarchia alapításától, a tragikus végéig, ami i.e. 586-ban következett be Jeruzsálem lerombolásával, és a babiloni fogsággal.

Miért sorolták ezeket az egyébként történeti könyveket a „korai próféták” közé? A héber gondolkodás szerint - nekünk is érdemes tanulnunk ebbõl - Isten népének története nem csak tények, adatok, nevek és események felsorolása, hanem egy határozott prófétai látás. Isten jelen van és aktív népének történetében. A történelem leírása így Isten története is, nem csak Izrael népének története.

                Különösen érdekessé válik ez a szempont, ha figyelembe vesszük, hogy a „korai próféták”, a mostani formájukban, nem lettek leírva addig, míg a királyság kísérlete el nem hamvadt a pusztuló Jeruzsálem lángjaiban. Ez nem jelenti azt, hogy az említett könyvek tartalma nem került feljegyzésre 586-ig. Maga a Biblia nem sokat beszél arról a folyamatról, ahogy ezek a könyvek keletkeztek, de találunk számtalan utalást a forrásokra. (1Sámuel 10:25; 2Sámuel 1:18; 1Királyok 11:41; 1Krónika 29:29; 2Krónika 9:29)

Sámuel könyvei – Magyarázat a monarchia tragédiájára. A Józsué könyvétől a Királyok második könyvének végéig ívelő történet, egy átgondolt, a valós életen alapuló illusztrációja az 5Mózes 28. fejezetében megalapozott büntetés-jutalmazás rendszernek. Mózes elmondta a népnek, hogyha ők és gyermekeik engedelmeskednek az Úrnak, nagy áldásban lesz részük, de ha úgy döntenek, hogy ellene lázadnak az Úr átka határozza meg a sorsukat. Miközben ez a büntetés-jutalmazás modell nem annyira nyilvánvaló a Sámuel könyveiben, mint a Józsué és Bírák, ill. a Királyok könyveiben, szókimondóan beszél, szemben a Krónikák engedékeny leírásával.

                A párhuzamos történetsor célja felismerhető: A Krónikák könyvei „bátorító” szavak, a reménység utolsó szavai az Ótestamentum végén, egy olyan időben, amikor Isten népe már majdnem feladta. A másik történetsor, ahova Sámuel könyvei is tartoznak, szemben a korábbival, a feddés prófétai szava, amely emlékeztette Izraelt a bűnei következményeire. Mivel a feddés a történet tanulságai alapján fogalmazódik meg, sokkal hatásosabban jelenik meg, mint bármilyen más figyelmeztetés. Minden történetnek meg van a sajátos célja a könyvekben, így nem csak a tartalom, hanem a szerkesztés is különös jelentőséggel bír.

A könyvek szerkezete - A könyvek három személy egybefonódó életének tanulságáról szólnak: Sámuel, Saul és Dávid. Ugyanakkor a három személy egymással és másokkal való kapcsolatát is bemutatja.

1.       1Sámuel 1 – 7. fejezet                 Éli és Sámuel; Sámuel a próféta és bíró.

2.       1Sámuel 8 – 15. fejezet              Sámuel, Saul barátja és ellensége.

3.       1Sámuel 16 – 31. fejezet           Dávid és Saul konfliktusa.

4.       2Sámuel 1 – 12. fejezet             Dávid felemelkedése a bukásáig.

5.       2Sámuel 13 – 24. fejezet          Dávid hanyatlása a bűne következtében.

                Közbevetés: A filiszteusok Izrael földjétől dél-nyugatra éltek, öt városban: Asdódban, Gáthban, Ekronban, Gázában és Askelonban. Az ő fennhatóságuk alatt állt az Egyiptomból kivezető tengerparti út. Isten nem erre vezette a népet az egyiptomi kivonuláskor. Minden bizonnyal nem lettek volna felkészülve a találkozásra. A filiszteusok fenyegetést jelentettek az izraeliek számára, hiszen a tengerparti városokból csak arra tudtak terjeszkedni. A történetekből kiderül, hogy hosszabb-rövidebb ideig fennhatóságuk alatt tartottak kisebb-nagyobb izraeli területeket. Sámson kezdte az ellenük való harcot, majd Saul idejében is fellángolt a szabadságharc, de végül Dávidnak sikerült végérvényesen felül kerekedni. Isteneik voltak: Dágón, Belzebub és Astoret. Nagyon jelentős volt a fémművesség, különösen a vas megmunkálása volt jellemző filiszteus mesterség.

Fõ témák és motívumok Négy téma, vagy motívum vonul végig a Sámuel könyvein, amelyek közül egy különösen kimagaslik. A másik három egyszerűen megmagyarázza az emberi és isteni választ, ki lesz Izrael ura és mestere.

                a. Királyság: A káosz veszélyétől a hatalom veszélyéig

                Felületesen szemlélve a Sámuel könyveinek a története úgy tűnik, mintha arról szólna, hogy Isten engedékeny volt a nép lázadó kérésére, hogy királyt akarnak. Bár Saul az első király elbukott, Dávid, a második, sikeres volt és mindenki boldogan élt...

                Nem teljesen így volt. Ha figyelmesen olvassuk a történeteket, a kép sokkal összetettebb. Jó ötlet volt a királyság, vagy nem? A legerősebb negatív vélemény Sámuel beszédeiben van, amit 1Sám 8 és 12. fejezeteiben találunk. De más hangok is vannak, amelyek pozitívak. Maga az Ótestamentum is ad egy esetet arra, hogy feltételezzük, a királyság intézménye egy természetes, és Istentől elfogadott fejlődés lesz Izraelben. 5Móz 17:14-20. De a legerősebb érv a királyság mellett, közvetlenül az 1Sám előtt feljegyzett esetek kapcsán hangzik el. A Bírák könyve függelékében található két történet - Miká bálványozása és házi szentélye, valamint a benjáminiták gonosztette - összegezése azt mondja: „Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Bír 21:25

                1Sámuel kezdő fejezetei folytatják a figyelmeztető történeteket, feltárva, hogy nem csak Izrael politikai és polgári élete került veszélybe, hanem a vallási élete is. Elkána, Anna és Sámuel kétségbeesetten szeretnék hallani az Úr hangját Silóban, annak ellenére, hogy Éli gonosz fiai meglopják az áldozatokat és molesztálják az istentiszteleten szolgáló asszonyokat. Ez a gonoszság tetőzik olyannyira, hogy a filiszteusok elveszik a frigyládát, és legyőzik Izraelt. A végkövetkeztetés? Izraelnek szüksége van egy istenfélő királyra, hogy a dolgok újra a helyükre kerüljenek.

                Ugyanakkor, ahogy tovább folytatódik az első könyv, majd a második, a történetek azt illusztrálják, hogy Sámuel figyelmeztetése a királysággal kapcsolatban nem volt alaptalan. Különösen Dávid házasságtörésével és gyilkosságával beindul egy folyamat, amely alapján a királyság árnyékos oldala egyre nyilvánvalóbbá válik. A 2Sámuel utolsó felvonása, hogy látjuk a magabiztos Dávidot, aki kész megszámlálni Izraelt, Isten parancsa ellenére. A hatalom valóban legyőzte a káoszt, de a hatalom kegyetlensége egy új fenyegetést jelent Isten ideális tervével szemben.

                Összegezve a királyságról mondottakat: Sámuel könyvei feltárják, hogy az a hatalom, amely legyőzi a káosz fenyegetését, egy másfajta veszéllyé növi ki magát: a hatalom veszélyévé.

                b. Engedelmesség: Az Isten parancsára adott emberi válasz

                Bár a Sínai szövetség gondolata nem jelenik meg feltűnően a Sámuel könyveiben, de közvetve ott van, ahogy emlékezteti az olvasót Izrael örökségére és kötelezettségeire. Éli háza a megbízást Egyiptomban kapta: 1Sám 2:27,28. A filiszteusok emlékeztek az egyiptomi csodákra: 1Sámuel 4:8. Sámuel a kivonulásra emlékeztet, amikor Sault megerősíti a királyságban: 1Sám 12:8. Az amálekiták kiirtására vonatkozó parancs Izrael pusztai vándorlására megy vissza: 1Sámuel 15:2.

                Hogyan válaszoljon Izrael és vezetői annak az Istennek, aki kiszabadította őket az egyiptomi fogságból? Engedelmességgel. Az örökre adott ígéretek is eltöröltetnek az engedetlenséggel. A legkiemelkedőbb példája ennek éli házának megítélése. 1Sám 2:30. Saul szintén elbukott az engedetlenségben. „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál” 1Sám 15:22 - visszhangzik Sámuel szájából. Úgy tűnik, Dávidhoz sokkal hosszan tűrőbb volt az Úr. Egy ígéret, amely a második könyvben van, Dávid házának engedetlenségét másképpen kezeli. 2Sám 7:14-16.

                De az örökké nem örökké többé, ha kitartanak az engedetlenség mellett. Éli háza egy kemény úton tanulta meg ezt. Vajon Izrael és Dávid háza, kész lesz megtanulni, mielőtt még késő lenne? Sajnos nem. Sámuel könyvei dokumentálják a kezdeti lépéseit annak a halálos menetnek, amely végül mind Jeruzsálem, mind pedig a dávidi dinasztia pusztulásához vezetett. Igen, az engedelmesség számít!

                c. Isteni gondviselés: Isten közbelépése az emberi ügyekben

                Az első soroktól kezdve Isten gondviselésének közbelépése nyilvánvaló. Bezárta Anna méhét, de azután megemlékezett róla. Nem csak Sámuel születésével, hanem a többi gyermekekkel is.

                Az Úr keze irányította a körülményeket Dávid kiválasztásában Isai fiai közül, az új királynak. Talán a legszívszorítóbb eset, amikor mind Saul, az elvetett, de még hivatalban lévő király és Dávid az új felkent felismerte a gondviselés kezét, hogy az Úr Dávid „kezébe adta” Sault, ő viszont nem emelte fel azt a felkent ellen. 1Sámuel 24:18,19; 1Sámuel 26:23. Maga a gondviselés állította Dávidot e próba elé.

                d. Isten szuverenitása: Isten a történelem Ura

                Ha a Sámuel könyvei telve is vannak emberi erőszakkal, Isten továbbra is ura a helyzetnek. Az első könyv elején Anna fogalmazza ezt meg, ahogy elviszi Sámuelt a templomba. 1Sámuel 2:9,10. 

                Hogyan lehet Istent legjobban felismerni a földön? Sámuel könyveiben azt látjuk, hogy akkor is ezzel a kérdéssel küzdöttek Isten népének tagjai. De nem kellett egyedül állniuk. Isten velük haladt, még ha nem is választották az ideális utat. Hatalmas árat fizettek a bűneikért, de néhányan, mint Dávid is felismerték, hogy érdemes Isten kezébe esni: 2Sám 24:14.

Összegezés: Sámuel könyvei úgy zárulnak, hogy bár értékelhetjük Dávid nagyságát, de felismerjük emberi gyengeségeit is. Ha szükség van egy királyra, aki örökké ott ül Dávid trónján, akkor annak nagyobbnak kell lennie Dávidnál. Ha Dávid a leghatalmasabb király, aki valaha is uralkodott Izrael felett, akkor magának Istennek kell adnia önmagát, hogy jobb királya legyen a népnek. Ez valóban meg is történik, hiszen Jézus Krisztus, a dávidi dinasztia leszármazottja, Isten népének Örökkévaló Királyává lett. Sámuel könyvei a Biblia gyöngyszemei közé tartoznak. Érdemesek arra, hogy komolyan tanulmányozzuk őket, hiszen nem csak a múlt tanulságait fogalmazzák meg, hanem előre mutatnak egy boldog beteljesedésre.