Exodus könyve

A könyv címe: Mózes második könyvének eredetileg !yrxm tayxy tps „Az Egyiptomból való kivonulás könyve” volt a címe. Később a könyv kezdőszavai alapján twm` hlaw-nak, röviden twm`-nak nevezték. A !yrxm tayxy görög megfelelője: Exodus Aigyptou, röviden: Exodos. A Vulgata (a Szentírás elterjedt latin fordítása) nyomán, a latinos végződésű Exodus névvel jelölik könyvünket általában a nyugati országokban és a tudományos irodalomban.

A könyv tartalma: Exodus könyve Genezis könyvének természetes folytatása. Genezis a héber nép ősatyáinak történetét mondja el: Exodus elbeszéli magának a népnek az őstörténetét. Beszámol arról, hogy Izráelt miképen tették rabszolganéppé Egyiptomban és elmondja, miként szabadultak ki Izráel fiai a „Rabszolgaság Házából”. Leírja a pászka ünnepét, a szövetség kötését a Sínai hegyén, a nyilvános istentisztelet megszervezését, amely Izráelt „Papok birodalmává és megszentelt néppé” (19,6) tette. Beszámol Izráel zúgolódásáról és elpártolásáról, valamint az isteni vezérlésről és a tanításról, amely a népnek szól; a nép eretnekségéről az aranyborjúval épúgy, mint a rákövetkező magasztos megnyilatkozásról, amelyben megismerjük a Világ Urát, mint aki „irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes felmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon” (34,6–7).

A könyv jelentősége: Majdnem minden alap, amelyen a zsidó vallás és élet felépül, a Tíz Ige, a történeti ünnepek, a polgári törvénykezés alapelvei, az Exodus könyvében található meg. És ennek a könyvnek a jelentősége nem csak Izráelre vonatkozik. A rabszolgaság járma alatt sínylődő Izráel felszabadulásának történetéből megtanulta az emberiség, hogy Isten a szabadság Istene; hogy a Gondviselés, amint Egyiptomban magáévá tette az elnyomott rabszolgák ügyét a királyi zsarnok ellenében, éppúgy mindig diadalra juttatja az igazságot és a szabadságot és megsemmisíti a jogtalanságot és az elnyomást. A Sínain kinyilatkoztatott tíz ige, a vallás és az erkölcs Magna Chartája, először köti össze ezt a kettőt, de örök időkre elválaszthatatlan egyesüléssé.

A könyv beosztása: A könyvet öt részre lehet osztani.

1) Izrael szabadulása Egyiptomból

l       Az elnyomás ideje 1,1-18,27.

l       Mózes, a szabadító születése, elhívása 2,1-6,27

l       Csapások és Pászka 6,28-13,16

l       Kivonulás Egyiptomból 13,17-15,21

l       Vándorlás a sivatagban

2) Szövetségkötés a Sínainál

l       Isten megjelenik a népnek 19,1-25.

l       Törvényadás        20,1-21.

l       Szövetség könyve 20,22-23,33

l       Szövetségkötés 24,1-18.

3) Útmutatás a szent sátor építéséhez

l       A szentély és felépítése 25,1-27,21.

l       Papok és papszentelés 28,1-29,35.

l       A szentély és felépítése 29,36-30,38.

l       Kézművesek és művészek 31,1-11.

l       A szombattörvény 31,12-18.

4) Hűtlenség, szövetség megújítása

l       Az aranyborjú 32,1-34,35.

l       Mózes Isten előtt 33,1-23

l       A szövetség megújítása 34,1-35

5) Szentély építése

l       Önkéntes áldozatok 35,1-40,38.

l       Kézművesek, művészek hívása 35,30-36,1.

l       A szent sátor és berendezéseinek építése 36,2-39,43.

l       A szent sátor felállítása, felszentelése 40,38.

Mózes

1. Neve, születése, kora

Izráel története nagy alakjának a neve a h. msh-ból származik, aminek a jelentése: húzni, kihúzni. A h. móse egyaránt utal Mózes születésére (vízből húzták, mentették ki) és történelmi küldetésére (Isten általa húzta, vezette ki Izráelt az egyiptomi rabszolgaságból). Mózes születése arra az időre esett, amikor a fáraó elrendelte, hogy minden héber fiú újszülöttet a Nílusba kell dobni (2Móz 1,22). Apját Amrámnak, anyját Jókebednek hívták, mindketten Lévi törzséből szaírmaztak (2Móz 2,1; 6,20; 4Móz 26,59). Amrámnak és Jókebednek már volt két nagyobb gyermeke, Áron és Mirjam, amikor Mózes megszületett. Szülei három hónapig rejtegették a gyermeket, de aztán csak kitették egy gyékénykosárban a Nílusba, a parthoz közel, a sás közé. Történetesen a fáraó lánya éppen oda ment fürödni, ahol a gyermek volt, megsajnálta és megkönyörült rajta. A közelben rejtőzködő Mirjám előjött, s felajánlotta, hogy keres egy szoptató asszonyt. Így került vissza a gyermek a fáraó lánya megbízásából az édesanyjához. Mózes születése korát pontosan nem tudjuk, a korai datálás szerint Kr. e. 1525-re, a késői datálás szerint Kr. e. 1350-re tehető.

2. Neveltetése (az első negyven év)

Mózes feltehetően négy-öt éves koráig maradt szüleivel és testvéreivel. Az első hatásokat a szülői házban szívta magába, kitörölhetetlenül. Amikor felnőtt, anyja elvitte a fáraó lányához, aki fiává fogadta. A fiúvá fogadáshoz hozzátartozott a névadás is. A fáraó lánya Mózesnek nevezte el, azzal a megokolással, hogy a vízből húzta ki. Valószínű azonban, hogy a fiúvá fogadáskor adott név nem csak a vízből való kihúzásra utal. Az egyiptomi nyelvben a mesu (vagy mos, mes) jelentése: gyermek, fiú, ami a neveknél, névösszetételekben gyakran szerepel, pl. Thut-moses, Ra-mses, Ah-mosis. Lehetséges, hogy előtagként szerepelt a fáraó lányának a neve, ami ellen Mózes hit által tiltakozott, amikor felnőtt (Zsid 11,24). Életének erről a szakaszáról jószerint semmit sem tudunk. A fáraó lánya fogadott fiaként bizonyára gondos nevelésben részesült, megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére, s kiváló férfi lett mind szavaiban, mind tetteiben (ApCsel 7,22). Élete e szakaszának a végén egyszer meglátogatta atyjafiait. Látta kényszermunkájukat, s azt, hogy egy egyiptomi hogyan ütlegelt egy héber férfit. Mózes agyonütötte az egyiptomit, s elrejtette a homokban. Azt remélte, hogy atyjafiai megértik, hogy Isten általa szabadítja meg őket. Másnap ismét meglátogatta őket. Ekkor két civakodó héber férfit akart kibékíteni, de az, aki bántalmazta a másikat, elutasította, mondván: Ki tett téged bíróvá közöttünk? Azt gondolod, hogy engem is meggyilkolhatsz, mint az egyiptomit? - Mózes ebből megértette, hogy tette kitudódott, s a fáraó haragja elől elmenekült.

3. Midján földjén (a második negyven év)

Menekülése során Midján földjén állapodott meg, s ott leült egy kútnál. Midján papjának, Reúélnek (többnyire Jetró néven szerepel a B-ban) volt hét lánya. Amikor a lányok meg akarták itatni nyájukat, a pásztorok elkergették őket. Mózes azonban megvédelmezte őket, megitatta nyájukat. Reúél magához hívatta, szolgálatába fogadta, s egyik lányát, Cippórát, hozzá adta feleségül. Cippóra fiút szült, akit Mózes Gérsómnak nevezett, mondván: Jövevény lettem idegen földön. Mózes pásztor lett, apósának a juhait legeltette. Életének ez a szakasza is negyven évig tartott. A puszta, a pásztorélet iskolája volt ez. A választott vezető, szabadító neveléséhez, Isten tervében, ez is hozzátartozott. Időközben a fáraó meghalt, de a héberek helyzete ezzel semmit sem változott, sóhajtoztak, kiáltoztak nyomorúságukban. Nem tudták, hogy Isten elhatározta szabadításukat, kiválasztotta, és felkészítette eszközét.

4. Elhívása (a harmadik negyven év kezdete)

Mózes élete döntő eseménye elhívásának története. Apósa juhait legeltetve, egyszer eljutott a pusztán túlra, az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Látott egy csipkebokrot, ami égett, de mégsem égett el. Közelebb ment, hogy megnézze. Ekkor Isten megszólította: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! Eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása. Menj, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! (2Móz 3,1kk) Mózes tiltakozott: Ki vagyok én, hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Isten azt felelte: Én veled leszek, s az lesz a jel, hogy én küldtelek, hogy ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent (2Móz 3,11k). A továbbra is tiltakozó Mózest Isten felruházta csodatevő hatalommal, s megígérte, hogy mellé adja Áront szószólónak. Mózes végül feladta ellenállását, s elindult, hogy most már nem a saját fellángolása, hanem Isten elhívása alapján teljesítse küldetését (2Móz 3,4).

5. Kivonulás Egyiptomból

A továbbiakban Mózes élete elválaszthatatlanul összefonódik Isten népe történetének eseményeivel. Isten ígéretének megfelelően Áron elébe ment Mózesnek egészen az Isten hegyéig. Útja a továbbiakban is harcokon, küzdelmeken át, az Isten ígéretei beteljesedésének az útja. A nép bizalommal fogadta Mózest és Áront. Hitt Istennek. A fáraó azonban keményen ellenállt, nem bocsátotta el a népet, sőt megparancsolta, hogy még jobban sanyargassák. A nép nem szabadítót, hanem elveszítőt kezdett látni Mózesben és Áronban. Isten tíz csapással válaszolt a fáraó gőgös szavára: Kicsoda az Úr, hogy hallgassak szavára és elbocsássam Izráelt? A tizedik csapás az volt, hogy az Úr angyala megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén. Az utolsó csapást megelőzően rendelte el Isten Mózes által a páskát. A páskabárány vérével meg kellett jelölni a szemöldökfát és a két ajtófélfát, így az öldöklő angyal elkerülte Izráel hajlékait. A tizedik csapás után a fáraó elbocsátotta Izráelt, ám hamarosan megbánta, és seregével üldözőbe vette. Isten menekülő népe előtt kettéválasztotta a tengert, az üldöző sereget pedig elpusztították a visszatérő hullámok. A nép megmenekült, s hálaadó énekkel magasztalta az Urat (2Móz 15,1-18.21).