Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a "kis hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket
Hülyeség - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz
Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hivő"- de biztos sokkal világosabb, mint itt bent Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni
- Nonszensz, lehetetlen - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal ? Micsoda hülyeség Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a szülés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mindja a kis "hívő".
- Sosem fog működni - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után Születés után vége az egésznek Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "Hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogun
fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk
- Anya ? Te hiszel az anyában? Hol van? - kérdi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is léteznénk - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát Nincs is ilyen
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogyan énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat - Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.

forrás: www.adventista.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés