| | Cikkek : A teremtés csodái - Páratlan szépségű világunk |
A teremtés csodái - Páratlan szépségű világunk
Amikor egy virág bimbózni kezd, sok vegyi változás megy benne végbe. A botanikusok a pigment sejteket több csoportba sorolják: a klorofill zöld színt, a karotin sárgát, az antocián piros- és bíborszínt, a csersav pedig barnás árnyalatokat ad. E színtestek egymás közti viszonya határozza meg, milyen szín jelenik meg. Vegyük példának a liliomot. A bimbó eleinte zöld, később azonban a klorofilveszteség miatt egészen kifehéredik. Ekkor a fajtától függően rózsaszín vagy sárga foltok jelennek meg rajta. Ez a jelenség azt mutatja, hogy maghatározott helyeken meghatározott pigment sejtek fejlődnek ki. Ahogy a virág idősebb lesz, egyre sötétebb pigmentek, egyre határozottabb foltok jelennek meg rajta. Némely virág fehérből rózsaszínűvé, pirosból bíborszínűvé változik. Gondoljunk csak azokra a kémiai folyamatokra, melyek ezt a csodálatos változást előidézték! A legbámulatosabb pedig mindebben az, hogy minden előre elkészített, csodálatos terv alapján történik. A színek nincsenek érzéketlenül össze-visszadobálva, hanem kitűnő művészi és szépérzékkel vannak csoportosítva. E gyönyörű, titokzatos formákat és pompás összhangot szemlélve van-e még merészsége valakinek arra, hogy mindennek a szépségnek a létrejöttét a véletlennek tulajdonítsa?
Meg kell emlékeznünk a szivárványról is. Ezt a jelenséget sohasem látnánk, ha minden fénysugárnak egyforma hullámhossza volna. Mivel ez nem így van, minden esőcseppen áthaladó, majd kilépő hullámhossz kétszer törik meg különböző szöget alkotva, ezért az egész színképet látjuk. Szivárványhoz hasonló jelenséget látott Ezékiel próféta Isten trónja felett (Ezék 1:28). Véletlennek tarthatjuk-e ezt a csodálatos összhangot is? Egészen biztosan nem.
Ugyanilyen jelenség jön létre akkor is, amikor alkonyodik. A napsugár – mint az előző esetben az esőcseppen keresztül – itt is megtörik, és meghatározott szögben halad át a légkörön. A légkör felső rétegeiben, a Föld árnyékának vonalában ragyogó szépségű, szivárványhoz hasonló szalag keletkezik. Általában nem látjuk, de ha a felhők éppen megfelelő helyzetbe kerülnek, és a színek visszaverődnek róluk, pompás naplementének leszünk tanúi. Itt a fénysugarak teljes mennyei szépségükben és dicsőségükben megmutatkoznak. Milyen nagyszerű lehet az a lény, aki ilyen gyönyörűséggel vett körül bennünket!
De nemcsak a virágokon, fákon és felhőkön látszik a színek szépsége. Ki nem állt meg már ámulva a kolibrik színpompás tollazata láttán? E tarka tollakban azonban nyomát sem találjuk a színezőanyagoknak. Színük az iridizáció hatására jön létre. Valójában ugyanarról a jelenségről van szó, mint a szivárványnál – a fénytörésről. A tollak bizonyos anyaga megtöri a fénysugarakat, és bíborvörös, zöld meg ibolyaszínben veri őket vissza. Némely esetben, például a rigónál, a fekete szín zöldes vagy vöröses árnyalatba megy át, attól függően, milyen szögben törik meg a fénysugár.
Szépen megalkotott mindent a maga idejében!” (Préd 3:11, Református Biblia) Mi a szépség? Miért van szépség? Miért van szépérzékünk, képességünk, hogy felismerjük a tetszetőst, a szépet? Milyen szerepe van a szépségnek az életünkben? Talán a színeket nevezhetnénk esztétikai érzékünk legmélyebb forrásának. Mi a szín, és hogyan befolyásol bennünket? Mint ismeretes, a fénysugár különböző hosszúságú elektromágneses hullámokból áll. Ezek a hullámhosszok látószervünk idegvégződéseiben az ultraibolyától az infravörösig terjedő színérzetet keltik. Amikor a hullámhosszok kiegyenlítődnek, tiszta fehér fénysugarat látunk.
Szükség van-e a spektrum minden színére? Mint tudjuk, a növények fotoszintéziséhez szükséges energiát nagyrészt a vörös szín adja. Zöld színűket a növények a visszavert fénynek köszönhetik. A levél a vörös kiegészítő színt úgy használja fel, hogy elnyeli. Ezek szerint a növény akkor is képes volna a fejlődésre és virágzásra, ha a Nap sugarai – részben ibolyaszínnel keverve – csak vörös színt tartalmaznának.
Ám milyen volna a világ, ha csak vörös fény létezne? Ez a szín egészen biztosan nagyon ingerlően hatna ránk. Valamennyien tudjuk, hogy a különböző színek különbözőképpen befolyásolják idegrendszerünket. A vörös szín izgat, az ibolyaszín lehangol. Tehát csak a szivárvány teljes színképe, csak a tiszta, fehér fény adhat tökéletes egyensúlyt. Milyen mélyen átgondolt és áldott ajándék az számunkra, hogy a fénysugár ilyen sokféle hatású lehet!
Úgy tűnik, hogy az ember esztétikai érzéke úgy van beállítva, hogy becsülje a színek szépségét. Az állatoknál nem fedezhetünk fel ilyen tulajdonságot. Nincs bizonyíték arra, hogy a tehén azért legel szívesen, mert a fű zöld.
Egy lovas megállt a domb tetején, hogy gyönyörködjön a lemenő nap szépségében. Kísérője megkérdezte tőle, mit gondol, észlelte-e a lova a nyári alkonyat szépségét és gyönyörködik-e benne. „Nem! – hangzott a határozott válasz. – Ha ilyen tulajdonsággal rendelkezne, többé nem volna ló.”
Ha már a színérzékről beszélünk, mellesleg azt is megemlíthetnénk, mi volna, ha Alkotónk a teremtés közben éppen az ellenkezőt tette volna, vagyis a növényeket azzal a képességgel látta volna el, hogy elnyeljék a zöld színt, és visszaverjék a vöröset. Zöld szín helyett minden völgy és minden erdős lanka vörös színben virítana. A látvány minden bizonnyal nagyon kellemetlen lenne, persze ha színérzékünk meg nem változna. Tehát egy bizonyos – véletlennek semmiképpen nem nevezhető – viszony áll fenn az ember esztétikai érzéke és a természetben látható színek egyensúlya között. Az ember azért lett teremtve, hogy a színek világában éljen, abba teljesen beleilleszkedjen. Ezt sem tulajdoníthatjuk a puszta véletlennek vagy a körülmények összejátszásának.
Milyen szerepe van a vörös színnek vagy bármely más élénk színnek? Hogy valamit kiemeljen – mondaná minden díszlettervező. A zöld színben pompázó táj sokkal szebb, ha imitt-amott piros és sárga vagy a harmónia végett barnás és ibolyaszínű foltok tarkítják. Nemcsak ezek a színfoltok teszik kellemessé a látványt, hanem a zöld szín számtalan árnyalata is. Kérdezzük csak meg egy művésztől, hogyan festene le egy erdős hegyoldalt. Bizonyára nem azt válaszolná, hogy csak zöld színt használna. Hogy a kép életű legyen, vegyítenie kellene a zöld szín finom árnyalatait, ezen kívül a világosabb felületeken a piros és sárga, a sötétebb felületeken pedig a kékről, barnáról és bíborról sem szabadna megfeledkeznie. Lehetséges, hogy csak azért gyönyörködünk a természet színeiben, mert megszoktuk őket? Vajon a színek más csoportosítása is ugyanilyen kellemes lenne, ha történetesen egész életünkben azt néztük volna?
Az ember színérzéke általában összhangban van az egész emberiség színérzékével. Annak a ténynek, hogy hajlamos-e a művészetre, szinte semmi befolyása sincs. Persze vannak olyanok is, akik végletekbe mennek, de szerencsére számuk kevés. A modern festőművészet színkáosza nem más színérzékről tanúskodik, hanem inkább a megszokott és a természetes elleni lázadásként értelmezhető.
Harold W. Clarck
forrás: www.felfedezesek.hu
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
في جميع الدول العربية يظهر اسمنا أفضل شركة تسويق الكتروني في السعودية والرياض نقدك كافة خدمات التسويق الإلكتروني وكل ما يشمله من شركة تصميم مواقع في السعودية بأفضل الطرق احترافية واحدث الأدوات المستخدمة من قبل أفضل شركة تصميم مواقع انترنت في السعودية ومصر واكثر بلاد الدول العربية فا على سبيل المثال في الامارات أفضل شركة تصميم مواقع في الامارات نظهر بهذا الوصف الذى منحتمونا إياه بفضل رضائكم عن ما نقدمه من خدمات أفضل شركة تسويق الكرتوني في الامارات نتميز بجودة خدماتنا وكفاءة التسليم ممزوجا بدقة واح