Később, miután megismerhettem a Biblia húsvéti eseményeit, még inkább a szívembe markolt a gondolat: ez az ünnep sokkal több ahhoz képest, hogy azt egyszerűen a köznapi mulatságok szintjén emlegessük.

Ha csak a Jézus elfogatását közvetlen megelőző eseményeket nézzük, már ekkor is láthatjuk, hogy milyen véresen komoly a Megváltó szenvedéstörténete. De mi is történt ekkor?

Egy régi jeruzsálemi húsvét előestéjén az addig másokat vigasztaló, Istenbe vetett hitének sokszor hangot adó fiatal rabbi a Getsemáne-kerthez közeledve így szólt a tanítványaihoz: "Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig." (Máté 26:38)

Megkérdezhetjük: Jézus - a fiatal tanító -, aki a próbákkal terhelt élete során a világot teremtő Istennel való közösségéből merített időről időre új erőt, most miért nem támaszkodott az addigi - a mennyei Atyjával szerzett tapasztalataira? ("Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül…" [János 8:29])

Jézus úgy áll a Getsemáne-kertben mint egy vihar tépte hatalmas fa, amely az orkán erejű szélben élet-halál harcot vívva próbál a gyökereivel kapaszkodni a biztonságot jelentő szilárd talajba.

Egyik kezével könyörgőn nyúl Isten felé, miközben a másik kezével a tanítványokat kéri: "Maradjatok itt és vigyázzatok énvelem." (Máté 26:38) Krisztus jól tudta, hogy a következő pillanatok örökre eldöntik a Teremtőjétől elfordult világ sorsát. Három évvel korábban, a pusztai megkísértés idején a lázadó hatalom már úgy jelent meg Krisztus oldalán, mint aki kész bármire, csak elérhesse a célját: tönkre tenni Jézust és szolgálatát, illetve megakadályozni a szeretet és áldozat győzelmét.

Krisztus és az ellenség is jól tudta, hogy a jó és rossz korszakokon átívelő nagy küzdelme már itt a Getsemáne-kertben eldőlhet. Ha Jézus kezéből kifordul az önként felvett keserű pohár, a Föld és az ember örökre Sátán foglyává lenne. Jézus küzd, hogy győzzön - nem önmagáért -, hanem hogy az élete és áldozata révén lehessen az emberiség Szabadítójává.

Mit nyert Jézus a getsemáne-kerti imaküzdelmével? Júdás árulását, elfogattatást, kihallgatásokat, gúnyt, töviskoronát, korbácsot, szegeket, keresztet? Vagy az Istentől való magárahagyatottság érzését, hogy kimondhassa a 22. zsoltár szavait: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?" (Máté 27:46)

Jézus mindezt jól tudta, hiszen ezért az óráért jött ebbe a világba. De tudta azt is, hogy az önzetlen szeretetének áldozata sokak számára ad választ majd arra az alapvető kérdésre, hogy miként győzhetünk mi emberek az önzés csábításai felett.

A Megváltó élet-halál harcát döbbenetes módon jegyzi Lukács evangéliuma: "Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek." (Lukács 22:44) Vajon mit élt át Jézus, amíg a halálfélelem gyötrelmén át eljutott addig, hogy kimondhassa: "Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod." (Máté 26:42) Jézus háromszor mondta el ezt az imádságot. Ő, aki "… lelke szenvedése folytán látta…", az ember magatehetetlen, elveszett állapotát, de látta, hogy az áldozata "sokakat megigazít", miközben a "vétkeiket Ő viseli." (Ésaiás 53:11) Bár a szenvedések kelyhét tartó kéz megremegett, de az ember iránti túláradó szeretet győzött és újra kimondta a végső szót: "… legyen meg a Te akaratod!"

Ekkor ugyan a Jézust ostromló vihar nem szűnt meg, de Ő a lelkében megerősödve tudott továbblépni, és felébresztette alvó tanítványait: "Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki engem elárul." (Máté 26:45)

Jézus vigyázva, és imádkozva győzött, hogy kiihassa a rá váró keserű poharat, hogy az előtte álló húsvéti események végén meghaljon helyettem és mindnyájunk helyett, hogy "valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16).

Kívánom, hogy az előttünk álló húsvéti napokon az előbbi gondolatok jegyében szembesülhessünk Jézus Krisztussal, a világ Megváltójával.

Czinkota András

forrás: www.felfedezesek.hu

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.12.25. 08:36 michael kors And today, fake-tanned mensch Michael Kors is here to help with the Michael Kors Runway Clutch. The little evening bag has the distinct look of the late 80s and early 90s to me – Christian Louboutin Outlet an era of bright colors, strong shoulder pads, and shiny accessories. Patent neon pink is probably one of louis vuitton purses the strongest color statements a designer can make with a bag, and a shade like this references a Coach Outlet very specific period in time – about 20 years ago. The strong edges at the top of the michael kors outlet clutch, combined with the super-shiny polished silver hardware, remind me a lot of the ‘supermodel’ era – when gucci purses Cindy, Christy, and Naomi strutted the catwalk in the things with huge shoulder pads and Kate Moss was louis vuitton just another skinny British chick. Such clear references combined with such clean lines give customers a great way michael kors outlet to incorporate a retro trend in a super stylish way. Buy through Neiman Marcus for $595. Sometimes you look Michael Kors Outlet at a bag and know immediately what it reminds you of, without having to give it much thought michael kors or effort. Those are my favorite bags – it’s like they come with a blog post built-in for www.coachfactory.com/stroe my convenience! And really, it’s thoughtful for designers to help me out like that. Who said that fashionistas gucci bags never think of others? It probably stems from my love for Kors and his appearances on Project Runway louis vuitton – he’s an affable, fake-tanned, fabulous geigh that loves sportswear and his mommy and likes to snark on louis vuitton outlet people, so of course I love him. And sometimes it’s okay to love a bag as much for coach outlet store online the personality behind it as for the bag itself, and there’s nothing wrong with supporting someone you like. louis vuitton bags Also, I had no idea that this year was New York’s 400th anniversary, so this bag taught me louis vuitton outlet some history as well! History that isn’t corroborated by Wikipedia (which doesn’t necessarily mean it’s not true, it Coach