BIBLIAI SZABADEGYETEM – VESZPRÉM

Mikeás könyve

2007. május 10.

A könyv a próféta nevét viseli, ahogy ezt megszoktuk a kisprófétáknál. A név önmagában egy kérdés: „Ki olyan, mint Isten?” /Mikayah/

A könyv szerzője Mikeás, akit így említ a könyv: „móreseti Mikeás”. Azt jelezte ez a meghatározás, hogy Mikeás Móreset-gát falujából való. A település valószínűleg Júda déli részén volt. Apja nevéről nem találunk említést, ami azt jelentheti, hogy a próféta valószínűleg szegény sorsú családból származott, feltehetőleg Júdea területéről (mivel csak a júdabeli királyokat említette).

Mikeás az Uzziás király idejében fellépő Ézsaiás és Hóseás próféták fiatalabb kortársa volt (Ézs 1:1; Hós 1:1). A tradíció szerint békében halt meg szülőhelyén, Ezékiás király uralmának kezdeti idejében, még Samária eleste előtt.

Mikeás nyelvezete költői, ritmikus, időmértékes verselés. Nyers, egyszerű és szókimondó stílusából is következtethetünk egyszerű életvitelére. Gyakran használt jelképeket és játszadozott a szavakkal. Hangvétele bátor, kemény, a bűnt nyíltan néven nevezte. Szavaiból kitűnik, mennyire elszomorította, amit tapasztalt. Ugyanakkor megmutatkozott szeretete, együttérzése is.

A könyv történelmi háttere: Mikeás Ézsaiáshoz hasonlóan válságos időszakban szolgált, Kr. e. VIII. sz. második felében, Asszíria uralma idején. A próféta akkor lépett fel Júdában, amikor ott Jótám király uralkodott. „Kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt” – írja az uralkodóról 2Királyok 15:34-35. Jótámot fia, Aház követte a trónon, aki teljesen belemerült a bálványimádatba. Odáig elment, hogy „fiait elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elöl” (2Krón 28:3). A Damaszkuszban látott rézoltár mását nagy örömmel helyeztette el a szent templomban (2Kir 16:10–17). Az ilyen és ehhez hasonló cselekedetei miatt tekinthető Aház Júda egyik legelvetemedettebben bálványimádó uralkodójának. Mikeás Júda és Jeruzsálem lakóinak aggasztó lelki hanyatlása idején gyakorolta prófétai tisztét. Könyvéből árnyalt képet nyerhetünk a nép vallási és erkölcsi állapotáról az adott időszakban.

A helyzeten még csak rontott, hogy sokan ragaszkodtak ugyan a tradicionális istentisztelet külsőségeihez, mindeközben azonban a bálványimádás egyre nagyobb teret nyert. Az Úr papjai hitehagyókká váltak. Ők is követték a pogányok szokásait, hogy népszerűségük növekedjen. Ahelyett, hogy az elnyomottak oldalára állva védelmezték volna őket, a papokat is hatalmába kerítette a kapzsiság. Sok hamis próféta támadt, akik a nép kívánsága szerint beszéltek, a rájuk váró szép időkről, dicső korszakról szóltak. Azzal ámították a népet, hogy  mivel Ábrahám gyermekei, Isten kiválasztott népe, az Úr nem engedi, hogy bajuk essen.

A társadalom vezető rétege átadta magát a fényűző élet kényelmének, közben a szegényekkel kegyetlenkedtek, megsarcolták őket, megvonták jogaikat.

Néha megtörténik, hogy a gonosz király után fia jó uralkodó lesz. Aház fia, Ezékiás Istennek szentelte életét. „Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik őelőtte voltak” (2Kir 18:5). Eltökélte, hogy a bálványimádást eltünteti az országból, lelki és erkölcsi reformot hajt végre. Ebben Mikeás nagy erővel támogatta. A Móreset-gátból való próféta egész élete során végzett keserves küzdelme az igazság magvainak hintéséért végül gyümölcsöt is termett Ezékiás uralkodása alatt. Ezékiás uralkodását valóban a reform jellemezte.

A könyv témája: Két fő témával találkozunk: (1) A bűnök rosszallása, majd a büntetésként bekövetkező fogság hirdetése; (2) Izrael szabadulása, a Messiás országának dicsősége és öröme. Az egész könyvre jellemző a fenyegetés és kegyelem, az ítélet és ígéret összefonódása. Számos kutató e két ellentétesnek tűnő témát nem tudja összeegyeztetni, ezért úgy gondolják, hogy az ígéretről, kegyelemről szóló részek nem származhattak szintén Mikeástól. Ez a gondolkodás azonban nem ellentétes. A büntetést Isten figyelemkeltő eszközének tekinti, ami megtérést vált ki, és éppen ezt várja az Úr, kegyelemmel elfogadja. Ilyen szempontból valóban egy egységnek tekinthető a próféta üzenete.

Mikeás és Ézsaiás próféciáiban sok a közös vonás. A próféták kortársak voltak, tehát hasonló élethelyzetben éltek, hasonló dolgokat tapasztaltak. Nem meglepő tehát, hogy szavaikban és üzenetükben is felfedezhető hasonlóság.

A könyv kezdő versében azt írja Mikeás: „Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről”, próféciáiban mégis jobbára Júdáról mintsem Izraelről beszél. A tíz törzs ugyan elszakadt Júdától és Jeruzsálemtől, az Úr tiszteletének központjától, azért mégis Isten népe maradt, és Isten mindent megtett azért, hogy segítsen nekik visszatalálni hozzá.

A könyv vázlata:

I. A nép bűne, romlása 1:1– 3:12

            A.        Bevezetés 1:1– 4

            B.        Ítélet Izrael és Júda felett 1:5–16

            C.        A fejedelmeknek és hamis prófétáknak szóló fenyegetés 2:1– 3:11

D.                Sion és a templom pusztulása 3:12

II. A Messiás kora és annak áldásai 4:1– 5:14

            A         Az Úr háza hegyének dicsősége 4:1–5

            B         Izrael helyreállítása és megújulása 4:6– 10

            C         Sion győzelme ellenségei felett 4:11–13

            D         A Messiás születése és hatalma 5:1–4

            E         Győzelem az ellenség felett 5:5– 8

            F          A bálványimádás megszüntetése 5:9–14

III. A bűn büntetése és a megtérés reménysége 6:1–7:20

            A         Isten pere a nép hálátlansága miatt 6:1–5

            B         Az engedelmesség fontosabb, mint az áldozat 6:6– 8

            C         Isten dorgálása és a fenyegető büntetés 6:9–16

            D         Izrael bűnbánata és hitvallása 7:1–13

            E         Imádság a helyreállításért és Isten megerősítéséért 7:14 –17

            F          Isten irgalmának és hűségének dicsérete 7:18–20