Ámosz könyve

A próféta szó etimológiája

A próféta szót a görög profhthő (profétész) szóból vezetjük le. Alapjelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. A próféta kifejezés kapcsolatban van a vallásos élettel is. Ebben az értelemben olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, szól, cselekszik, isteni akaratot és tanácsot hirdet. A héber nyelvben a aybiN:h (nábi) kifejezést használták a próféta szóra, amely kapcsolatba hozható az akkád „nabú” kifejezéssel, melynek a jelentése: hirdetni, hívni. Az Ószövetségben a próféta az, akit Isten meghívott (passzív szerkezet).

A prófétaság Izrael történetében

A bibliai prófétaságnak hosszabb előtörténete van. A prófétizmus, még az állam megalakulása előtti időszakban, a Kr. e. 11. században kialakul, Sámuel nevéhez köthetjük a prófétaiskolák megjelenését. A nábik a Jahve hit védelmezői voltak, és esküdt ellenségei a baalizmusnak. A későbbekben szembehelyezkedtek a királysággal, Salamontól fogva a korábbi törzsszövetség vallási és erkölcsi értékrendszerét védelmezi. A próféták a népet és közösséget összefogták, és Jahve nevében védelmezték a nemzetet a pogány hatásokkal szemben. A prófétaság ellenállása olyan nevekhez kapcsolódott, mint Illés, Elizeus. A Kr. e. 8. századtól megjelennek a klasszikus prófétai személyek, akik abban térnek el korábbi társaiktól, hogy íróprófétáknak nevezzük őket. Azonnal megjegyezzük azonban, hogy a próféták elsősorban nem írásaikon, hanem szóban elmondott igehirdetéseiken keresztül formáltál és alakították a kortársaik gondolkodását. Későbbiekben a beszédeket összegyűjtötték és gondozták, aktualizálták, melynek az eredménye lett a próféták nevéhez kötött könyv. Az írópróféták közül időben az első volt Ámosz, aki II. Jeroboám király uralkodása idején tevékenykedett Izraelben. Ezek az írópróféták nem foglalkozásként űzték a prófétai tevékenységet, hanem Jahve személyes elhívása alapján. Az elhívott nábikat Isten szava ragadja ki eredeti állapotukból, foglalkozásukból, társadalmi helyzetükből. Nem függenek semmilyen emberi intézményes vagy szociális kapcsolattól, kizárólag Jahve képviselőiként lépnek fel a nyilvánosság előtt. Nagyon kemény ítéletet hirdetnek, és a megtérésre hívják fel a hallgatóik figyelmét. A fenyegető ítélet, rendszerint elkerülhető, ha megtér a nép.

Ámosz könyvének történelmi háttere

A korszak első fele az általános jólét időszaka, amely Izraelre és Júdára egyaránt gazdasági fellendülést hoz. A szíriai Damaszkusz erejét egy kissé megtörte a növekvő Asszír hatalom. Az izraeli két kis állam még a területeit is volt képes növelni, gazdasági felvirágzás, hatalmas kereskedelem lendítette előre a korábban stagnáló helyzetet. Amennyiben betekintünk a függöny mögé, azt látjuk, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék még tovább mélyült. A templomi liturgia soha nem látott magaslatokba emelte a vallást, azonban nem volt mögötte kitartó erkölcsi érték és hűség. A 8. század második felében megváltoznak a politikai helyzetek, a megreformált Asszíria az egész térség meghódítására törekedett. A végső cél, Egyiptom térdre kényszerítése volt. Ennek a törekvésnek állt az útjában először Izrael, majd Júda. Kr. e. 722-ben elesik Samária az északi királyság fővárosa, ahol megszűnt az állami lét is. Júda sikeresen megőrizte szuverinitását. Ezékiás király a nemzeti lét megújításán fáradozva igyekszik szembenézni az új szuperhatalommal. Egyre többször felteszik a kérdést, hogy egyátalán fennmarad-e Júda? A jövő az nem az emberi és politikai szövetségek erejétől függ, hanem a Jahve iránti hűségtől és őszinteségtől.

Ámosz könyvének vallási háttere

A király II. Jeroboám, (Kr. e. 783-743) viszonylag hosszú uralkodást kapott Istentől. A két testvérország, időlegesen megerősödik külsőleg és belsőleg egyaránt. Damaszkusz hódító erejét megtörte Asszíria. Izrael visszaszerezte a régi területeinek egy részét, az arámoktól, az ammonitáktól és a moábitáktól, északon egészen Hammat városáig kiterjesztették a területeket, dél irányban pedig a Holt-tengerig. A két ország nagysága megközelítette a salamoni birodalmat, mely páratlan gazdasági fellendülést eredményezett. Az ipar és kereskedelem virágzott, a mezőgazdaság kiemelkedő eredményeket produkált, mely megalapozta az évszázadok óta nem tapasztalt fellendülést. Azonban a fényűzésből csak a vagyonosok részesültek. Az adók megnövekedtek, a gazdagok játszi könnyedséggel kifizették, a szegények terhei pedig növekedtek. A fellendülés tovább mélyítette a szociális igazságtalanságokat, mely feszültség forrásává vált. A társadalom napi élete ellentétbe került az évszázados Jahve hit gyakorlatával. Az ősi törzsi törvényeket félretették, és helyette a királyi diktátumok uralták a hétköznapokat. Kialakult egy kiváltságos osztály, akik napról-napra gazdagabban élt, míg a tömegek nem éreztek ebből a fellendülésből semmit. A kánaániták is egyre nagyobb befolyáshoz jutottak az országon belül, akik teljesen idegenül tekintettek a törzsi törvényekre.

            A vallás arculata is kedvezőtlenül alakult. A hivatalos vallás a Jahvizmus volt, azonban a szinkretizmuson keresztül sok kánaáni elem vegyült a kultuszba. Az a szemlélet vált úrrá, hogy az áldozatok kiengesztelik Jahvét, akinek a kegyeit el kell nyerni, és utána a jóléten keresztül biztosítja népének a fellendülését. A szövetségi hűséget, csak és kizárólag a kultusz pontos betartásában gyakorolták.

Ámosz próféta személye

Időben, Ámosz az első írópróféta. Júdából származik, Tékoa városából, mely Jeruzsálemtől húsz kilométerre található. Eredetileg pásztor volt, és fügetermesztő. Valószínűleg nem alkalmazott, hanem önálló gazdálkodó lehetett. Nem a prófétai tevékenységéből élt meg. Elhívását közvetlenül Jahvétól kapta, aki a nyáj mellől szólította el. (3,3-8)

            Szolgálati területe Izrael, az északi ország. A királyi szentély körül, Bétel városában lépett fel, egy ünnep alkalmával. A népre nagy hatást gyakorolt a beszéde, melyben megjövendölte Amáziás pap sorsát, király és a szentély végét. A király kitiltatta a szentély környékéről Ámoszt, majd kiutasította az országból, és valószínűleg visszatért Júdába.

A próféta Kr. e. 760-740 között tevékenykedhetett, majd amint megjövendölte, néhány évtized múlva 722-ben jött a vég, megszűnt az északi ország Izrael.

Ámosz könyvének a keletkezése

Valószínűleg nem a próféta irodalmi tevékenysége következtében áll elő a mű, hanem tanítványai, követői, a prófétaiskola állította össze. Két fontos szakaszból áll a könyv, Ámosz szavaiból, majd a látomásaiból, melyet a későbbiekben kiegészítésekkel láttak el. A könyv végső formába öntésének a színhelye Júda. Valószínűsíthetjük, hogy az első íróprófétaként olyan tanítványi kör alakult ki körülötte, akik hallgatták öt, ismerték a prófétai tevékenységét, majd a halála után, azonnal leírták a prófétai igehirdetéseit, sőt, amikor Kr. e. 722-ben bekövetkezett az északi ország pusztulása, akkor a bételi jövendöléseit ismét aktualizálták.

Ámosz könyvének tanításai

• Bűnök a szociális igazságtalanságok miatt
• Igazságtalan jogrend és igazságtalan bíráskodás
• Helytelen vallásgyakorlat
• Izrael megérett az ítéletre, meghirdeti a pusztulást, mely elkerülhetetlen
• Igehirdetésének alaphangja az ítélet
• A végső szó, mégis a remény és felcsillan a túlélés lehetősége