HÓSEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

A könyv szerzője és a keletkezési ideje

            Az 1:1-ben felsorolt királyok korának alapján Hóseás a Kr.e. 8. században prófétált. Szolgálatát valószínűleg II. Jeruboám uralkodásának végén kezdte, Ámós próféta idején, vagy nem sokkal utána. Ámós egy ismeretlen ellenség kezéből származó isteni ítélettel fenyegette Izráelt; Hóseás ezt az ellenséget Asszíriaként nevezi meg (7:11,-8:9; 10:6, 11:11). Az 1:1-ben említett királyokból ítélve Hóseás legalább 38 évig prófétált, bár szinte semmit nem tudunk róla könyvén kí­vüli forrásokból.

            Apja neve Beeri, de ez nem mond el semmit a származási helyéről és a hátteréről. Egyesek azt gondolják, hogy pék volt, mivel jól ismeri ezt a mesterséget (7:4-8), de mivel a földműveléssel kapcsolatban is találunk számtalan leírást (10:11-13; 13:3), ebben nem lehetünk biztosak. Az a legvalószínűbb, hogy hivatásos prófétaként tevékenykedett.

            Az író próféták közül ő volt az egyetlen, aki az északi királyságból (Izraelből) szárma­zott, és próféciája is elsősorban arra a királyságra vonatozik. De mivel prófétai tevékenységének idejét Júda királyainak említésével adja meg, a könyv valószínűleg Júdában íródott, az északi főváros, Samá­ria bukása után (722-721) - erre utalnak az egész könyvben előforduló Júdára történő utalások (1:7,11; 4:15; 5:5,10,13; 6:4,11; 10:11; 11:12; 12:2).

            Hóseás könyve elsőként á11 a Biblia "tizenkét próféta könyve" vagy a "kis próféták" elnevezésű részében (mely cím e könyvek rövidségé­re utal Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel könyveihez képest).

Történelmi háttér                        

Hóseás az északi királyság tragikus utolsó napjaiban élt, melynek 25 éve alatt (II. Jeroboámot köve­tően) hat király uralkodott (2Kir 15:8-17:41). Négyen (Zakariás, Sallum, Pekája és Péka) még uralko­dásuk idején utódjuk áldozatává váltak, a névrokona Hóseás király harcban esett fogságba; s csak Mená­hemet követte a trónon saját fia. Ezek a királyok, akiket Isten "haragjában" adott és "felindulásában" vett el (13:11) úgy sodródtak, mint "forgács a víz színén" (10:7).

Egyik "vérontást" a másik "vérontás" követte (4:2). Asszíria nyugatra terjeszkedett, és Menáhem elfogadta uralkodónak ezt a világhatalmat, és adófizetőjük lett (2Kir 15:19-20). De nem sokkal ezután, Kr. e. 733-ban Asszíria szétdarabolta Izráelt Péka cselszövése miatt (aki megölte Pekáját, Menáhem fiát és utódját, hogy Izráel trónjára ke­rülhessen). Csak Efraim és Nyugat-Manasse területei maradtak Izráel királyánál. Később, Hóseás (Péka utódja) hűtlensége miatt, Samáriát elfoglalták, és népét száműzték 722-721-ben, mely az északi királyság végét jelentette.

Izrael vallása teljesen megromlott. Hivatalosan Istent imádták, de az istentiszteletük mindenütt keveredett a bálványimádattal és a Baál tiszteletével. Az ország meglehetősen erős és gazdag volt II. Jeroboám idejében, de halála után gyors hanyatlás következett be, mind gazdaságilag, mind politikailag. Asszíria ill. Egyiptom fenyegetettsége között éltek, de mégis figyelmen kívül hagyták Istent. Végül Asszíria igázta le teljesen Izraelt Kr.e. 721-ben.

A családi háttér

Hóseásnak tragikus családi élete volt. Isten azt mondta neki, hogy vegyen feleségül egy olyan nőt, aki hűtlen hozzá. Hóseás szerette Gómert, a feleségét, három gyermekük lett, akiknek nevei egy-egy üzenetet közvetítettek Izrael felé. Egy idő után viszont Gómer elhagyta és prostituált lett. Hóseás továbbra is szerette őt, és végül, bár az asszony szinte a szeretők rabszolgájává vált, visszavásárolta őt. Helyreállította az eredeti státuszát a családban, bár egy ideig nem élt vele, csak a házban tartotta.

A könyv vázlata

            I. Hóseás családja és Isten családja                         1:1 - 3:5

            II. Izrael romlottsága                                               4:1 – 5:15

            III. Isten szeretete visszautasítva                           6:1 – 8:6

            IV. Az ítélet elkerülhetetlen                                    8:7 – 10:15

            V. A bűnbánat továbbra is lehetséges                    11:1 – 14:10

A könyv üzenete

A könyv első része (1-3. fejezet) Hóseás családi életét beszéli el mintegy jelképként (hasonlóan Ézsa­iás, Jeremiás és Ezékiel életének szimbolizmusához), s magában foglalja azt az üzenetet, amit a próféta az Urtól kapott. Isten úgy rendelte, hogy Hóseás parázna feleséget vegyen el, Gómert, s mindhárom gyermekük jelképes nevet kapjon, mely a baljós üzenet egy-egy részét jelenti.

Jezréel – Isten szétszór

Ló-Rukhámáh – nincs könyörület

Ló-Ammi – nem az én népem

 A 2. fejezet Hóseás és Gómer kapcsolatát, valamint az általa jelképezett Isten és Izráel kapcsolatát írja le. A gyerekek azt a pa­rancsot kapják, hogy kergessék el a hűtlen anyát a háztól; a cél azonban az volt, hogy megváltozzon, nem pedig, hogy megszabaduljanak tőle. Ebben a fejezetben találjuk a könyv egyis csodálatos szakaszát is: Hós 2:18-22.

A próféta azt a parancsot kapta, hogy továbbra is szeresse fe­leségét, visszafogadta és egy ideig elkülönítve tartotta (3. fejezet). Az eset szemléletesen mutatja be az Úr kapcsolatát az izraelitákkal (vö. 2:4,9,18), akik hűtlenek voltak Hozzá, amikor a kánaáni isteneket imádták, mint jólétük forrását. Izráel előtt a száműzetés időszaka állt (vö. 7:16; 8:14; 9:3,6,17; 11:5). De az Úr továbbra is szerette szövetséges népét, és vágyott arra, hogy visszafogadja őket, ahogyan Hó­seás is visszafogadta Gómert. E visszatérés leírása az egyiptomi kivonulás és a kánaáni letelepedés ké­peit idézi (vö. 1:11; 2:14-23; 3:5; 1 1:10-11; 14:4-7). Hóseás úgy tekintette, hogy Iztáel múltbeli esemé­nyei az Úrral megadják az alapvető mintát Isten jövőbeli cselekedeteihez a néppel kapcsolatban.

A könyv második része (4-14. fejezet) részletezi Izráel elmerülését a kánaáni vallásban, de nehéz len­ne az anyag rendszerezett felépítését meghatározni. Más prófétai könyvekhez hasonlóan Hóseás is bűn­bánatra szólított. A biztos pusztulást elkerülendő Izráel egyetlen lehetősége az volt, hogy elhagyja bál­ványait és visszatér az Úrhoz (6., 14. fejezet). Az uga-ritnál felfedezett anyagokból összegyűjtött infor­mációk lehetővé teszik, hogy pontosabban megismer­jük azokat a vallási szokásokat, melyek ellen Hóseás tiltakozott.

Hóseás szerint Izráel legnagyobb baja az volt, hogy nem tisztelte Istenét (4:6; 13:4). Isten szeretettel fordult Izráelhez (2:19; 4:1; 6:6; 10:12; 12:6). Az Isten és Izráel közötti szövetségi kapcsolat intimitá­sa, melyet a könyv első részében a férj-feleség kapcsolat ábrázol, a későbbiekben atya-gyermek kapcso­lattá alakul (11:1-4). Az Istennel szembeni hűtlenség lelki paráznaság volt (4:13-14, 5:4; 9:1; vö. Jer 3). Izráel Baált imádta, és áldozott a pogány szentélyekben, melybe beletartozott az ottani szent prosti­tuáltakkal való kapcsolat (4:14) és a borjú szobrának imádása Samáriában (8:5; 10:5-b, 13:2). Nemzet­közi viszály (5:13; 7:8-11) és anyagiasság is jellemző volt. A nyers nyelvezet ellenére, melyen az elke­rülhetetlen isteni ítélet bejelentésre került, a könyv legfőbb célja, hogy kihirdesse Isten könyörületét és szeretetét mely - végül is - nem engedi el Izráelt.