A Prédikátor könyve

Általános bevezetéstani információk

            A héber kánon harmadik részében - KETUBIM = Írások - találunk 12 bibliai könyvet, amelyekbe főként a bölcsességirodalomhoz tartozó könyvek, és a fogság utáni történetírás könyvei lettek sorolva.

            A bibliai bölcsességirodalom egyik remekműve a Prédikátor könyve, vagy héber nevén a KOHELET. A szó, ami a héber „káhál” (=egybegyűjteni) ige melléknévi igenevének nőnemű alakja, azt jelenti: az egybegyűjtő. Bár a szó egy nőnemű alak, de a mellette lévő igealak mindig hímnemű. Ebből az következik, hogy a KOHELET: a gyülekezetben szerepet játszó férfi, aki egybehívja, irányítja a gyülekezetet. Ez a szó egyébként csak a Prédikátor könyvében fordul elő a Bibliában, összesen hét alkalommal.

            Azt feltételezzük, hogy Salamon volt a Prédikátor könyvének írója, bár a neve egyszer sem kerül megemlítésre a könyvben. Számtalan utalás van azonban a könyvben, ami erre enged következtetni. Azt is feltételezhetjük, hogy életének utolsó szakaszában írta a könyvet.(Préd 2:11.)

            A Prédikátor könyve, mint a bibliai bölcsességirodalom része, egy filozofikus könyv, arra vállalkozik, hogy a zsidó-keresztény perspektívából mutassa be a világ dolgait. Témáját tekintve ez a legjobban félreértett könyv a Bibliában. Egy gyors és felületes olvasás azt a benyomást kelti, mintha a szerző egy nagyon negatív, pesszimista képet festene az életről. A „haszontalanság” vagy „hiábavalóság” szavak ill. olyan kifejezések, mint „hasztalan erőlködés”, a reménytelen kétségbeesés benyomását keltik, és az élet ürességét, csalódottságát rajzolják le. Ezért, a korai egyháztörténettől kezdve, megkérdőjelezték, hogy helye van-e a bibliai kánonban.

A könyv vázlata

            Bevezetés: Az élet hiábavalósága                1:1-11.

            Salamon boldogságkeresése                        1:12 – 2:26.

            Mindennek ideje van                                   3:1 – 4:8.

            Négy ideál                                                   4:9 – 5:9.

            Az élet butasága                                         5:10 – 6:12.

            Amikért érdemes élni                                  7:1-22.

            A bölcsesség keresése                                 7:23 – 12:7.

            Befejezés: Amit Isten az embertől vár        12:8-14.       

A főtéma és a kulcsgondolatok

1. Élvezd az életet!

            Teljesen nyilvánvaló, hogy Salamon nem az anyagi dolgok ellen beszél, ahogy egy felületes olvasásból következtethetnénk. Ezzel ellentétben azt vallja, hogy az anyagi dolgok Isten ajándékai, Ő teremtette, és az ért adta nekünk, hogy élvezzük. (Préd 2:24; 3:12-13; 5:17-18; 9:7-9; 11:9-10.)

            A Prédikátor könyve nem ellenkezik azzal, hogy a földi, anyagi dolgokat az ember a saját élvezetére használja. Ezek mind Isten ajándékai, amelyeket éppen ezért adott Isten, és nincs abban semmi rossz, ha élünk vele.

2. Minden hiábavalóság!

            Ugyanakkor azt mondja, hogy van még egy dolog, amire emlékeznünk kell: az élet értelme nem található meg semmiben a nap alatt - legyenek azok anyagi javak, vagy más dolgok, mint emberi bölcsesség, vagy értelem. Minden hiábavaló és haszontalan ebben a világban a végső jelentőségét tekintve, és nem tudja betölteni az ember vágyakozását az értelem után.

A hiábavalóság témája a legkiemelkedőbb téma a Prédikátor könyvében. Így első látásra a könyv egy nagyon pesszimista kép benyomását kelti az életről. A héber „hebel” szó jelentése „hiábavalóság” vagy „értelmetlenség”, amit 38 alkalommal találunk meg a könyvben. Ugyanakkor vannak más, hasonló kifelezések is a könyvben: "hasztalan erőlködés” 9 alkalommal, „fáradozás” 23 alkalommal, „rossz” 22 alkalommal, „a léleknek gyötrelme” 9 alkalommal. Olyan szavak, mint „elnyomás”, „szomorúság”, „gyász” rendszeresen megtalálhatók. Ezek a szavak egy általános pesszimista képet alkotnak.

            Salamon sorra veszi azokat a dolgokat, amelyeket általában jónak mondunk, és rámutat azok haszontalanságára és értelmetlenségére:

Minden emberi törekvés hiábavaló – Préd 1:3-11.

Az élvezetek és a gazdagság is hiábavaló – Préd 2:1-11.

Az emberi bölcsesség is hiábavaló – Préd 2:18-23.

A pénz és a vagyon is hiábavaló - Préd5:8-17.

            Salamon azért hozta felszínre minden hiábavalóságát a nap alatt, hogy alapot vessen a végső tételének. Ha semmi sem maradandó, ha semmi a nap alatt nem adhat igazi és maradandó boldogságot, hogyan töltheti be az ember az élet értelme utáni vágyakozását? Hol találhatja meg azokat a dolgokat, amelyek valóságos és maradandó boldogságot adnak, és teljesítheti be az értelemért folytatott keresést? Salamon azt mondja, semmiképpen nem a nap alatt, de bizonyos, hogy megtalálhatja a napon túl.

3. Az örökkévalóság ott van az ember szívében!

            Bár minden időleges a nap alatt, Isten elültette az örökkévalóságot az ember szívébe (3:11). Minden kultúrában, nem számít milyen fejlett, vagy primitív, ott van az örökkévalóság gondolata, vagy valamié, ami örökké tart. Mivel az örökkévalóság gondolata ott van az ember szívében, az ember keresi azt, aminek nem lesz vége, ami örökké tart, és leginkább azt, ami az embert örökké tartóvá teszi.

            Salamon azt mondja csupán egyetlen út van amelyen az ember örökkévalóság utáni vágya betölthető, egyedül Istenben tölthető be, semmi másban a nap alatt. (Préd 3:14.) Mivel Isten végtelen, az ember pedig véges, az ember soha sem értheti meg teljességben Isten munkáját. (Préd 8:16-17; 11:5.) Mivel Isten mindenek ura és irányítója, az ember pedig egy véges teremtmény, az egyetlen út, ami az embernek maradt a boldogságra és a megelégedettségre, az engedelmesség - a teljes alávetettség Istennek. Minden más hiábavaló és értelmetlen - mint a szél kergetése. Ezért tanácsolja Salamon az ifjaknak, hogy gondoljanak a Teremtőjükre mielőtt még túl késő lenne. (Préd 12:1-2.)

Összegezés

            Salamon a saját tapasztalatából tanulta meg, hogy egyedül akkor élvezheti felhőtlenül az életet, ha először személyes közösségre lép Istennel. Õ az anyagi javak és a valódi öröm és boldogság forrása. Ezért teszi fel a kérdést: „Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül?” Préd 2:25. Ez a Prédikátor könyvének üzenete. Az ember csupán az örökkévalóság szárnyaival örülhet igazán a földi életnek.

            Bár a könyv egy teljes kiábrándultsággal kezdődik: „Igen nagy hiábavalóság, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” de egy biztos gyógyszert ad a végén a problémára: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek a kötelessége!”