A példabeszédek könyvének szerzőjeként az 1. rész 1. verse Salamont, Izrael királyát (Kr. e. 971-931) nevezi meg. Ez egybecseng a Királyok első könyvének 4. fejezetében a 32. verssel, amelyben azt olvassuk, hogy Salamon háromezer példabeszédet szerzett. A könyv 31. és 32. fejezete további két szerzőt nevez meg: Agurt és Lemuelt. Visszatérő alapmotívuma az 1. fejezet 7. versében jelenik meg először: az Úrnak félelme feje a bölcsességnek. A könyv a mindennapi életből vett képekkel kifejezett életigazságokat, egyszerű erkölcsi tanításokat tartalmaz. Ez a bölcsesség jelent meg Jézus Krisztus személyében (lKor 1:30).

A „Salamon példabeszédei” sokkal inkább csupán cím, mint a szerző kizárólagos megjelölése. Egyes részek inkább gyűjteményre utalnak, ezek a „bölcsek beszédei” (22:17-24:34). Más részek közvetlenül Salamontól származnak: „Még ezek is Salamon példabeszédei” (25:1), melyeket Ezékiás király (Kr. e. 715-686) idejében gyűjtöttek össze. A 30. fejezet Agurt jelöli meg szerzőnek, a 31. fejezet pedig Lemuel királytól származik, aki – úgy tűnik –nem más, mint Salamon más néven.

A könyv témái három fő gondolat köré csoportosíthatók:

1. általános bölcsességirodalom,

2. bepillantás a királyi udvarba,

3. a szülői házban a gyermekek iránti szeretetteljes légkört mutató tanítás,

mindezek pedig az Istenről való gondolkodást helyezik a középpontba. Így, a bölcsességirodalom a teljes Ószövetség szerves része: a pap törvényt tanít, a próféta Isten igéjét mondja, a bölcs tanácsot ad a bölcseknek. Salamon, a bölcs, bepillantást enged az élet összekuszált eseményeibe (1:6) úgy, ahogy a törvény vagy a prófétai írás azt közvetlenül nem teszi meg. A példabeszéd gyakorlatias, de nem felszínes, mivel erkölcsi tanításokat tár fel; különösen azért, mert folyton az Istennel való kapcsolatra utal. A 4:1-4 versében Salamon három generációt köt össze, utalva arra, hogy amit most fiainak tanít, azt szüleitől, Dávidtól és Betsabétól tanulta. Szép példája ez annak, hogy ad tovább igazságot az egyik generáció a másiknak.

Paralelizmus, gondolatritmus

Versekben

                   Petőfi Sándor: János vitéz

Tüzesen süt le a nyári nap sugára                 A

Az ég tetejéről a juhászbojtárra.                  B

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,             A

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.      B

Zeneművekben

Hej, Dunáról fúj a szél,	A	Ha Dunáról nem fújna,	A
szegény embert mindig ér.	B	ilyen hideg nem volna.	B
Dunáról fúj a szél!	C	Dunáról fúj a szél!	C

Paralelizmus a bibliai költészetben

Általános egészségügyi tanácsok

A modern idők kutatója szoros összefüggést lát a testi és lelki jelenségek között. Egyes esetekben az anyagi összetevőket is ki tudják mutatni. Az ókor embere a maga lehetőségeivel élve ugyanerre az összefüggésre talált rá, kifejezései azonban egybecsengenek a 21. századi ismeretekkel. Ami a legkülönösebb: a mai ismeretek rendezésében éppen az egyszerű bibliai bölcsesség kínálja fel a legnagyszerűbb rendező elveket az átláthatatlan ismerethalmaz rendezésére.

Testi-lelki egészség    A vidám elme jó orvosságul szolgál;

a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat (17:22).

Étkezési tanácsok – Az ember a teremtett világgal éppen a táplálkozás során van a legszorosabb kapcsolatban. Táplálékunk megválasztásában így gondosan kell eljárnunk. Ezek a tanácsok megszívlelendők, önmagukban is helyesek. Salamon azonban ezeket hasonlatok formájában alkalmazza úgy, hogy ezekkel állítja párhuzamba az élet eseményeit.

Méz     Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked;

de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt (25:16).

Ehhez a gyakorlathoz köti azt a magatartásformát, amely elárulja az ember gondolkodásmódját: óvakodjunk a túlzásoktól.

Igen sok mézet enni nem jó;

hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? (25:27)

Bor      A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó,

és valaki abba beletéved, nem bölcs! (20:1)

Az igazi gazdagság: az Úrral, minden gazdagság forrásával fennálló kapcsolat. Fontos a hálás szív. Ennek áldása akkor is tapasztalható, ha egyszerű étel kerül az asztalra. A gazdagon terített asztalnak önmagában nincs közösséget megtartó ereje.

Száraz falat    Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van,

mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség (15:17)

A házasság tisztasága

Több szakasz foglalkozik a házassági kapcsolattal, valamint a megromlott kapcsolati formákkal. A törvény a házasság szentségét, tisztaságát tanítja. Rövid megfogalmazása csak ennyi: Ne paráználkodjál! A költő azonban kifejti a szüntelenül leselkedő veszélyeket, miközben a helyes magatartást is szemünk elé tárja:

Színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr (5:3-4).

Nem áll meg ennél a gondolatnál, hanem a szakasz további részeiben az egyenes utat tárja az olvasó elé:

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének (5:18).

A 3. fejezet különösen szépen rendezett formában tárja fel a bölcsességet. Az egyes versek párhuzamos gondolatokban fogalmazzák meg a törvényben csupán röviden írt erkölcsi tanítást (pl. Ne lopj!). Az ilyen rövid, indoklás nélküli tanítások a 3. fejezetben kifejtve találhatók úgy, hogy a páratlan vers mindig egy parancs kibontása, kiszélesítése, a páros vers pedig indoklást tartalmaz (3:1-12). A fejezet további versei hosszabb szakaszokban fejtik ki a gyakorlati életben alkalmazható bölcsességet.

A derék asszony dicsérete (31:10-31)

Az egymás után következő versek sorban a héber ábécé betűivel kezdődnek. Ez az „Arany ábécé” elsősorban a házasság előtt álló fiatal lányoknak szól. A gyakorlati oktatást otthon, anyjuktól kapták. A ház körüli teendőkben előre kell jártasságot szerezni. Mai értelmezésénél szem előtt kell tartanunk, hogy az idők múltával átalakult a világ. A gyáripar, az automatizálás csaknem egyeduralkodóvá vált. A szakaszban lévő irányelvek, teológiai gondolatok azonban ma is érvényesek. A házasságot férfi és nő együtt alkotják, a család harmóniáján mindketten fáradoznak. Nincs benne uralkodó és rabszolga: a családra háruló feladatok megoszlanak a családtagok között. A családnak akkor van igazán összetartó ereje, ha az Úr félelme = tisztelete jellemzi.

Fekete István