A Biblia leghosszabb irata a Zsoltárok könyve, Izráel vallásos énekeinek gyűjteménye, a Szentírás imádságos könyve. Az Újszövetség 283 idézetet tartalmaz az Ószövetségből, ebből 116 a zsoltárok könyvéből való. Jézus maga is sokat idézett a zsoltárokból. „Ami a sarló a bogáncsnak, az a zsoltárének mindenfajta szomorúságnak” – írta Proklosz görög író az V. században.

Rudolf Kittel írja: „A zsoltárköltészet Izraelben olyan idős, mint maga a nemzet.” A Zsoltárok könyvén kívül más bibliai könyvekben is találunk költeményeket: Lámek éneke (1Móz 4:23-24); Noé áldása (1Móz 9:25-27); Izsák áldása (1Móz 27:27-29); Jákób áldása (1Móz 49:1-27); Vöröstengeren való átkeléskor énekelték az Izraeliták (2Móz 15:1-18); Debora éneke (Bir 5:2-31); Sámson rejtvénye (Bir 14:14.18.); Sámson éneke az állkapocsról (Bir 15:16.); Anna hálaéneke (1Sám 2:1-10.); Dávid siratja Saul és Jonathán szomorú halálát (2Sám 1:18-27); Az Újszövetségben Mária és Zakariás éneke (Luk 1:46-56. 67-79.)

Az izraeliták költészetének főtárgya Isten, aki teremtője a látható és láthatatlan világnak; Ura a földnek és az égnek; jutalmazója a jóknak és büntetője a gonoszoknak. A héber költészet másik főtárgya az ember és az őt körülvevő világ; sokszor a emberi élet problémáit feszegeti. A héber költészet nem időmértékes vagy hangsúlyos verselés, és nem a rímek eszközével fejez ki valamit, hanem a gondolatritmus a jellegzetessége, ami a sémi népeknek közös kincse. A gondolatritmus a mondatok párhuzamából áll, a költő gondolatát két, esetleg több részre, mondatra, vagy mondatrészre osztja; a második mondat vagy mondatrész az elsőt valamiképpen kiegészíti, megvilágítja. Háromféle gondolatritmust különböztetünk meg: 1.) A szinonim vagy párhuzamos gondolatritmusban a vers első sorában kifejtett gondolatot, a második sorban szinonim szavakkal ismétli meg a költő: Zsolt 37:1-2. 2.) Az ellentétes gondolatritmusban a vers első sorában kifejtett gondolatot a másodikban annak ellentétével világítja meg a szerző. Ezt a formát főleg a közmondásokban és bölcs szólásokban használják: Péld 10:1.4.; Zsolt 1:6. 3.)A szintetikus vagy haladó gondolatritmusban a megemlített gondolatot a költő továbbfűzi a másodikban, rendszerint valamilyen körülménynek, oknak, következménynek hozzáadásával: Zsolt 3:5., Zsolt 42:2-3.

A zsoltárok könyve a héber kánonban az Iratok csoportjának az elején található. (Lásd: Lukács

24:44. ahol az Ószövetség gyűjteményére való hivatkozásról olvashatunk: törvény, próféták és zsoltárok.) A Zsoltárok könyvének neve a héberben: ,,széfer töhillim”, vagy egyszerűen ,,töhillim” azaz: dicséretek, himnuszok könyve. A magyar zsoltár szó a görög „pszalmosz” szóból ered, ami az Ószövetség görög fordításában a Septuagintában (LXX) található. A eredeti héber szöveget vizsgálva azt látjuk, hogy a 9. és 10. zsoltár tulajdonképpen egy zsoltár, amit az mutat, hogy az egyes sorok kezdőbetűi a héber ABC sorrendjében következnek egymás után, és ez csak a 10. zsoltárban ér véget. A 19. zsoltár pedig eredetileg két különálló zsoltár összekapcsolása – az 1-7 vers egy himnusz, a 8-15 vers a Tóra dicsérete. A 42. és 43. zsoltár összetartozik, ugyanaz a refrén mind a kettőben és tartalmilag is összefüggnek. Vannak ezen kívül kétszer szereplő zsoltárok a könyvben, például a Zsoltár 14=53 Amikor idézünk a Zsoltárokból, figyelnünk kell arra, hol térnek el a számozások a különbözőfordításokban. Például a LXX-ban összevonták a 9. és 10. zsoltárt. A tudományos könyvekben mindig a héber szöveg számozását szokták követni.

Egyes tudósok feltételezik: Mózes öt könyve mintájára osztották fel a Zsoltárok könyvét 5 könyvre, de talán eredetileg csak három gyűjtemény létezhetett. Az első könyv -a Dávidi gyűjtemény: Zsolt. 1-41. A hagyomány Dávidnak tulajdonítja, de a 1. 2. 3. zsoltár felirata hiányzik. A második könyv: - az ún. Elohisztikus gyűjtemény: Zsolt 42-72., mely három megelőző kisebb gyűjtésből alakult ki:

- Kóráh fiainak zsoltáraiból (42-49)

- 72. zsoltár Salamon nevéhez fűződik

-Nincs felirata: a 43. 66. 67. 71. zsoltárnak A harmadik könyv 73-89., Ebből Aszáf zsoltárai: 73-83.-ig, Kóráh fiainak zsoltára: 84-85. 87. Kóráh – Hémán zsoltára: 88., Dávidé: 86., Etháné: 89. A harmadik gyűjtemény, az ún. Jahvisztikus: a 90-150. zsoltárok, amelyben azonban szintén több megelőző kisebb gyűjtést lehet megkülönböztetni. A negyedik könyv: 90-106., Mózes nevéhez fűződik a 90., Dávidé: a 101 és 103, a többi névtelen. Az ötödik könyv: 107-150. – Dávidtól származik a 108-110. 122. 124. 131. 132. 133. 138-145, Salamontól a 127., a többinek nincs felirata, vagy pedig nem a szerzőre, hanem a liturgikus használatra utal. A 120-134.-ig a Grádicsok énekeit találjuk. Az utolsó öt zsoltár teljes egészében Isten dicséretére való felhívás, halleluja kórusnak is szokták nevezni. Mind az öt könyv doxológiával zárul. A Károli Biblia fordítást alapul véve így lehetne táblázatba foglalni:

Könyv	I. könyv	II. könyv	III. könyv		IV. könyv	V. könyv
Szerzők	Dávid (38) Névtelen (3)	Dávid (20) Kóráh (8) Aszáf (1) Salamon (1) Névtelen(1)	Aszáf (11) Kóráh (3) Hémán (1) Ethán (1) Dávid (1)		Mózes (1) Dávid (2) Névtelen (14)	Dávid (16) Salamon (1) Névtelen (27)
Fejezetek	1-41	42-72= 31	73-89 = 17		90-106 =17	107-150 =44
Alapvető üzenete	Istentiszteleti énekek	Nemzeti jellegű énekek		Dicsőítő himnuszok
Párhuzam Mózes I-V. könyvével	Genezis Az ember teremtése	Exodus Szabadulás Megváltás	Leviticus Istentisztisztelet és szentély		Numericus Pusztai vándorlás	Deuteronomium törvény és dicsőítés
Doxológia	41:14	72:18-19	89:53		106:48	150:1-6
Szerkesztő	Dávid	Ezékiás vagy Jósiás		Ezsdrás vagy Nehémiás
Szerkesztés	Kb. 1020-970	Kb. 970-610		Kb 430-ig
Mennyi időt ölel át?	Mintegy 1000 évet Kr.e. 1410-430

A régi magyarázók (Hieronymus, Kálvin, Luther) általában régi korokból származtatják a zsoltárokat. A bibliakritikusok többsége a zsoltárok egy részét, a babiloni fogság utáni időre teszik, ami nem fogadható el. A legtöbb Dávid és Salamon uralkodása idejéből való, amikor a legmagasabb fokon volt a zenei élet. Csak néhány zsoltár keletkezhetett a babiloni fogság után: a

137. és 126. zsoltár. A névtelen zsoltárokat: árva zsoltároknak is hívják, mert nincs semmiféle felirata. De ezek között is vannak ún. dávidi zsoltárok, aminek a tartalma, stílusa arra utal, mintha Dávidé lenne (ApCsel 4:25). Igen találóan mondja König: ,,Izraelnek az a történelmi meggyőződése, hogy Dávid -ellentétben Saullal, sőt Salamonnal is - kiváló volt a költészet terén, sok zsoltárt írt, ez nem lehet légből kapott állítás!”  

A legrégibb író-prófétánál, Ámósznál Dávid úgy szerepel, mint a legkiválóbb költő és zenész (Ám 6:5), a későbbi korban Jézus Sirák fia így ír róla: „Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgyválasztotta ki az Úr Dávidot Izrael népéből…Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Felségesnek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette” (Sirák 47:1. 8-9). Lehetséges szerzőknek tartják még: Ésaiást, Jeremiást, Ezékielt és Aggeust.

A zsoltárok könyvében annak is nyomát találjuk, hogy e költeményeket hangszeres kísérettel énekelték, és az előadás módjára is utalás történik. A feliratok ősiségét bizonyítja egyrészt a Septuaginta, hogy a fordítók nem értették, ezért inkább nem fordították le. Az a tény, hogy a műfajt, a zenei- és ének-kíséretet jelző feliratokat Kr. e. 200-ban már nem értették, azt mutatja, hogy egy régebbi kor liturgikus előadási módját örökítették meg.

A legtöbbet a „szelah” fordul elő, különböző magyarázatok léteznek ezzel kapcsolatban. Értelmezik úgy is, mint három szónak egybeolvasott kezdőbetűit, aminek jelentése: „Térj vissza az ének elejére!” Szünetjelnek tartják, ahol az énekkar megállt, hangszeres közjáték következett, vagy az egész gyülekezet énekelte a doxológiát. E szó liturgiai vonatkozású jelzés volt. A Zsoltárok könyvén kívül még a Habakuk könyve 3:3.9.13.-ben fordul elő ez a kifejezés.

A Zsolt 4:1.-ben a „neginót” jelentése: húros hangszeren játszani, ének húros hangszer kíséretében. A Zsolt 5:1.-ben a „nehilót” - valamilyen zeneszerszám, esetleg síp vagy furulya lehetett. A szó többes számban áll, arra utal, hogy a hangszer kétágú síp volt, aminek egyik ágán a dallam, a másikon pedig a kíséret hangzott. A Zsolt 6:1 és 12:1. –ben a „neginótra a seminit” szerint kifejezés mélyhangú hangszerre vonatkozik, amelyen 8 húr van; esetleg zenei jelzéssel kapcsolatos, hogy 8 hanggal magasabban vagy mélyebben kell énekelni és játszani. A Zsolt 7:1. –ben a „siggajon” (gyászének) – ez a szó Habakuk 3:1-ben is megtalálható. A Zsolt 8:1.; 81:1., és 84:1. –ben a „gittit” – szót olvashatjuk, amit a „szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára vagy „Gát szerint”-nek fordítanak. A katolikus fordítás megjegyzése: Gát hárfát jelent, vagy valamilyen filiszteus eredetű hangszert.A Zsolt 9:1.-ben a „múthlabbén” -a fordítások nagyon eltérőek: Katolikus fordítás: „Oboára és hárfára”. Protestáns fordítás: „a fiú halálára” kezdetű ének dallamára. A 16. 56. 57. 58. 59. 60. zsoltárokban a „miktam” szó fordul elő, jelentése bizonytalan, talán „kellemes dallam”, „ének” szóval lehetne fordítani. A Zsolt 22:1.-ben „ajjelet-hassakhar”-t a „hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára kifejezéssel lehet visszaadni. A 45. 69. 80. zsoltárokban a „sósannim” szót olvashatjuk, a legtöbb fordításban „liliom” található. A Zsolt 46:1 – a „halamothra” fordul elő, a legvalószínűbb jelentése: „ének magas hangra”. Az 53. és a 88. zsoltárokban a „mahalatra” kifejezés áll, jelentése talán a fájdalommal, betegséggel és az aggodalom szóval kapcsolatos.

A Zsolt 56:1-ben „Jónathelem rehokimra” -,,A messzeség néma galambja” kezdetű ének dallama szerint. Az 57. 58. 59. és a 75. zsoltárokban az „altashétre” szó áll, szintén többféleképpen fordítható: „Ne töröld el!”, „Ne alázd meg!”, „Ne veszítsd el!” A Zsolt 60:1. felirata részben a 45. 69. és a 80. zsoltárok címiratához hasonlít: „susanheduthra” a fordítók nagy része a „liliom” szóval hozzák kapcsolatba. A feliratok gyakran össze vannak kötve a ,,lamnaccéah” kifejezéssel, amelynek jelentése: ,,a karmesternek”. A 120-134. zsoltárok címiratában olvashatjuk a „Grádicsok éneke” kifejezést, többféleképpen fordították: „Zarándokének”, „Lépcsőének”. A hagyomány szerint az évi három nagy ünnep alkalmával a Jeruzsálembe zarándoklók énekelték. Mások szerint az énekkarok lépcsőzetes felállására utalna, vagy esetleg a zsoltárok belső szerkezetére. Három zsoltár feliratában (62. 77. 39.) olvassuk: a „Jedutun szerint” kifejezést a pontos értelmét nem tudjuk. Találkozunk ezzel a szóval más igehelyekben is, ahol egy lévita énekes és zenész neveként fordul elő: 1Krón 25:1., 2Krón 35:15., Neh 11.17.

A templomi használatra összegyűjtött énekek, költemények, himnuszok gyűjtőinek kell tulajdonítanunk e zenei kifejezéseket és liturgikus megjegyzéseket. A későbbi másolóknak, fordítóknak találgatásra adott okot, aszerint, hogy ki hogyan fogta fel, annak megfelelően fordította, de mindez nem csökkenti a mai napig sem a zsoltárok szépségét, mondanivalójának értékét.

A héber költészetben is voltak különböző irodalmi műfajok, mint minden más nép költészetében.

- Himnuszok vagy magasztaló, dicsőítő énekek az Istent, mint a teremtés vagy a történelem urát magasztalják: 8, 19, 29, 33, 93, 96, 97, 98, 99, 100, 103, 104, 105, 111, 113, 117, 118, 135, 136, 145-150.

-Kultikus himnuszok, a királyt dicsőítők, amelyek Jahvét úgy mutatják be, mint trónra lépő királyt. A király-zsoltárok lehet, hogy eredetileg valóban a király beiktatására íródtak, de a királyság megszűnése után a Messiásra vonatkoztatták, mint aki Dávid leszármazottja lesz: 2, 18, 20, 21, 45, 72, 89, 110, 132, 144.

-Sion zsoltárok – 48, 76, 84, 87, 122 - A szent hegyet, Siont éneklik meg, ahol a templom áll, és ahol a gyülekezet Jahvét magasztalja.

-A tórazsoltárok – Isten törvénye és az ahhoz való hűség a témája. Ilyen az 1. és a 119. zsoltár.

1. - A történelemben és a nemzet életében megnyilatkozó isteni kinyilatkoztatással foglalkozó zsoltárok: 46, 68, 79, 105, 106, 114
2. - Erkölcsi és vallásos tanítást tartalmazóak, bölcsességirodalomhoz tartozó: 1, 15

-A messiási zsoltárok – Krisztusra utalnak: 2, 16, 22, 45, 69, 96-99, 110

-bűnbánati zsoltárok – 6, 32, 38, 51, 102, 130, 143 - E zsoltárokban valamilyen bajról, csapásról olvashatunk, amit úgy értelmez a költő, mint bűnének következményét.

-Az egyéni panasz és hálaadó énekek mögött a szenvedő, vagy Isten segítségéért hálás izraelita áll, aki érzéseit versformába önti, később az istentiszteletben használt énekek közé kerülnek: 3, 5, 7, 13, 17, 26, 27, 28. 35, 39, 41, 42, 43, 54, 55, 56, 57, 59. 64, 71, 86, 88, 102, 109, 140, 141.

- A földi és a halál utáni élet kérdése. Az ószövetségi ember hite szerint a Seolban az ember el van választva Jahve gondviselő kezétől (88:6. 11-13.). A zsoltáros retteg a haláltól, hogy leszálljon a Seolba, ahol a hívő már nem dicsérheti az Istent (6:6). Az ószövetségi felfogás szerint Isten áldását és kegyelmét itt e földön várták és kérték. Az Isten áldása: az egészség, jó hír, gazdagság, jó feleség, sok gyermek; viszont ezeknek hiánya a legnagyobb baj és átok az izraeliták szemében (Zsolt 37; 112; 127; 128;)

- Az átokzsoltárok (35, 52, 69, 83, 109) -Régtől fogva gondot okozott a szentírás-magyarázóknak. Az író haraggal, szinte gyűlölettel kéri Istentől, hogy ellenségei pusztuljanak el, gyermekei legyenek árvák, még a neve is tűnjön el a földről (Jer 17:18; Zsolt 5:11; 28:4; 31:19; 35:4; 55:10.16. 24; 79:6.12; 109:6-19). E hasonlatokat és kifejezéseket nem szabad szóról-szóra venni. Költői túlzás, nagyítás, van bennük, mely csak a szerző szívében levő érzésnek (elkeseredés, harag, kétségbeesés) megjelenítését szolgálja, amit a keleti ember értett.Az ószövetségi embernek - amikor ártatlansága és hite ellenére is a megpróbáltatások keresztjét hordozta, látta a gonoszok kedvező sorsát -, nem ingott meg hite az igazságos, gondviselő Istenben. Azért kérte könyörgésében, hogy az Úr tegyen igazságot a földön, büntesse meg a rosszakat ésjutalmazza meg a jókat, mert az ő ellenségei rendszerint nem személyes ellenségek, akik egyéni gyűlölködésből támadnak ellene, hanem a választott népnek ellenségei. Ezek a gonoszok nem ismerik az igaz Istent, káromolják nevét, erkölcstelen bálványimádásban élnek, és üldözésükkel, háborúikkal tönkre akarják tenni azt a népet, melyre az Isten örök terveiben a megváltás gondolatának szolgálatát bízta: Zsolt 40:15; 54:5; 55:24; 59:3; 83:5-6.13; 129:5;139:19.

-alfabetikus zsoltárok: 9, 10, 25, 34, 37, 111, 112, 119, 145 - A Biblia költői könyveiben úgynevezett alfabetikus költeményekkel is találkozunk, a versszakokat sokszor az különbözteti meg egymástól, hogy minden verssor és versszak a héber ABC-t alkotó 22 mássalhangzó egyikévelkezdődik, az ABC sorrendjét követve. A leghosszabb zsoltár a 119 zsoltár például 22 versszakból áll, amelyeknek mindegyike 8 soros és ezek a sorok a héber ABC betűinek sorrendjét követik.

Eredetileg nem liturgikus célra írhatták, csak később kezdték így is használni. Sok zsoltárt vettek föl az ószövetségi vallás nyilvános istentiszteletébe, hogy azokat különböző ünnepeken; áldozatokkal, szertartásokkal kapcsolatban adják elő. A későbbi liturgikus használat annyiban módosította a már kész zsoltárt, hogy bizonyos változtatásokat végzett rajta. Ilyen liturgikus hozzáadások találhatók a Zsolt. 14:7; 32:8-11; 51:20-21; 69:31-37; 130:7-8; 131:3;

A zsoltárok eredeti héber szövege a masszoréták (zsidó tudós rabbik) másolása alapján maradtreánk, akik ügyeltek minden szavára és mondatára. Még jóval a masszoréták kora előtt (Kr. u. VI. sz.) készült a Hetvenes (Septuaginta) görög fordítás (kb. Kr. e. 200 körül). A zsoltárok verses fordításai közül kiemelkedő Sík Sándor munkája. A Zsoltárelemzések, sokasága jelent meg az évszázadok során, aminek felsorolása is szinte lehetetlen vállalkozás lenne.

Zsoltárparafrázisok – más szóval - átdolgozások, már a keresztény ókorban megkezdődtek és folytatódnak napjainkig. A reformáció korában keletkezett a legtöbb. Ekkor készültek például Luther Márton, Clement Marot gyűjteményei, amik alapjai lettek az énekeskönyveknek. Szenczi Molnár Albert Psaltériumának köszönhetően a Genfi zsoltárok a magyar reformátusság legkedveltebb énekei.

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem című költeménye a 40. Zsoltár 13. verse alapján készült: „Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen; Utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek. Számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.”

Izraelben szinte áthatották a zsoltárok a közösség és az egyének életét. Szabályos rend alakult ki abban a tekintetben, hogy mely zsoltárokat énekeltek az évenkénti ünnepek napjain. Az egyének hitéletére is nagy hatással voltak a zsoltárok. A zsoltárokban rejlő erő titka, hogy a zsoltárok szerzői az élő, személyes Istent magasztalják, vele beszélgetnek; róla elmélkednek énekeikben és imádságaikban. A zsoltárok az igazságos, szerető Isten ismeretét közvetítik, akivel valóságos, személyes tapasztalatot szerezhetünk mi is. Megérint bennünket az őszinteség, ami a sorokból árad, és a mi belső lelki küzdelmeinkről is vallanak.

-Élő hitet közvetítenek a zsoltárok. Tanítanak helyesen imádkozni, eltűnik a több ezer évnyi távolság, mivel azonosulni tudunk a zsoltárírók gondolataival és érzéseivel.

-Ki az az Isten, akihez a zsoltárok szólnak, akit a himnuszok magasztalnak, akinek a nép és az egyén kitárja szívét nyomorúságában, örömében, akiről az a bizonyossága van, hogy meghallgatja könyörgését, felel arra és segíteni kész? A válasz erre egyetlen név: az Úr, az ég és a föld teremtője, a mindenség királya. A zsoltárosok önmagukról való bizonyságtételben különbözőképpen nevezik magukat: igen gyakori a szegény (anávim), ami nem a társadalmi és politikai kategóriát jelöli, hanem az Istenhez való viszonyulást fejezi ki. Szegény mindaz, akinek bizodalma és segítsége Jahve, akinek senkije sincs, csak egyedül Isten (Ésa 14:32). Másik gyakran előforduló szó: a caddik = igaz, aki Istennel való szövetségben él. A bajban lévőket gyakran érte az a vád, hogy bűnösségük miatt az Úr magukra hagyta, ezért hangsúlyozzák a zsoltárosok, hogy ők hűségesek Istenhez. Keresik a választ a nagy létkérdésekre: miért kell szenvedni? – a felelet: Isten ez által tisztogatni akar: Zsolt 66:10., 118:18, 119:67Az Úr a bűnbánatban hozzáfordulónak, a töredelmes szívűnek megbocsát: Zsolt 51:12., 32:5.

„A dicséretek éneke” – ahogy a rabbik nevezik a Zsoltárok könyvét – mennyei segítséget igérnek a megpróbáltatás idejére. A zsoltárok hirdetik a jó győzelmét, az Isten országának diadalát a gonosz felett. A Biblia apokaliptikus könyvei mellett, mint a Dániel és a Jelenések könyve, a Zsoltárok a reménységnek és a bátorításnak könyve. Ellen Gould White szerint: „Nekünk, akik az idők végéhez közeledünk, szükségünk van a zsoltárok naponkénti tanulmányozására”.

A zsoltárok a Szentlélektől származtak, aki felhasználta eszközül Dávidot, Mózest, és másokat, hogy Isten szavát, az emberek nyelvén, a költészet képeivel fejezzék ki.

Luther Márton 1528-ban írta: A zsoltárok könyvét bátran nevezhetjük kis Bibliának. Gyönyörűen és röviden összefoglal mindent, ami a Bibliában található. Bárki, aki nem tudja elolvasni a teljes Bibliát, itt megtalálja az egész összefoglalását, amit e kis könyvecske felölel.”