Józsué könyve

"Ahol a Biblia beszél, ott beszélünk, ahol hallgat ott mi is hallgatunk" (Campbell).

CÍM ÉS TÉMA

A könyv főszereplője, Józsué után   kapta a nevét, aki  az egész könyvben  a   középpontban áll. Nevének héber formája ['vu/hyò Yehosua, a görög (LXX) bibliában IhsouÖ" Jészusz vagy Jézus. A könyv témája: hódítás és letelepedés, a pátriárkáknak adott ígéretek beteljesedése. Az ígéret: 1Móz. 15,13.16.18  (Lásd még 17:18).

Sok-sok évnyi egyiptomi szolgaság és negyven éves pusztai vándorlás után az izraeliták végre beléphettek az atyáiknak ígért földre. Évszázadokkal, sőt évezredekkel korábbi jóslatok és próféciák pontosan a jövendölések szerint következtek be.

A könyv felöleli Mózes utódának életét, és elbeszéli Kánaán meghódításának történetét a Jordán folyón való átkeléstől egészen a szövetség megújításának sikemi szertartásáig, amely összefogta az Úr követésében egységes Izraelita törzseket. A könyv leírja, miként osztotta fel a tizenkét törzs egymás között Kánaánt. Végül Józsué intelmeit és halálát örökíti meg. A könyv témája tehát Izráel letelepedése az ígéret földjén.

Józsué könyvének helye a kánonban:

A ószövetség zsidó felosztása: törvény, próféták, írások. Józsué könyvét a prófétai könyvek közé sorolták. (Jézus ezt a felosztást használta: Lk 24:44-ben). Jézus így hitelesíti az Ószövetséget, benne Józsué könyvét is.

SZERZŐ ÉS IDŐPONT

A könyv legnagyobb részét Józsué írta. A legkorábbi zsidó hagyományok (Talmud) szerint Józsué maga írta saját könyvét, kivéve a temetéséről szóló utolsó szakaszt, mely Eleázár, Áron fiának műve (az utolsó vers pedig bizonyára egy későbbi hozzátoldás).

A hagyományos álláspont, miszerint a hadjárat Kr.e.1406 körül történt. Ebben az esetben az elnyomás II. Amunhotep uralkodása alatt, apja, III. Tutmószisz halála után lehetett, akiről tudjuk, hogy rabszolgamunkát alkalmazott építéseihez. E korábbi dátum jobban illik a Bír 11:26, illetve az 1Kir 6:1 két adatához, mivel még 150 évet hagy Mózes és a királyság között.

Józsué könyvének Krisztusa

Fiatalabb korában Józsuét Hóseának hívták (4Móz 13:9,17), melynek jelentése "szabadítás". Később Mózes változtatta nevét Józsuéra, ami annyit tesz: "Az ÚR szabadít meg" (vagy "Az ÚR ad győzelmet"). Amikor ugyanezt a nevet (melynek görög alakja Jézus; lásd Mt 1:21 magy.) kapta Mária elsőszülött fia, a leghőbben szeretett név lett.

„Az Úr seregének fejedelme” (5:13-15), akivel Józsué találkozik bizonyára egy testet öltés előtti megjelenése Krisztusnak (v. ö. Józsué 5: 15-t 2 Mózes 3: 2-vel).

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

Az izráeliták kánaáni bevonulásának idején az ókori Kelet nagyhatalmai viszonylag gyengék voltak. A hetiták eltűntek a színről. Sem Babilon, sem Egyiptom nem tudott katonai jelenlétet fenntartani Kánaánban, az asszírok pedig csak évszázadokkal később küldték be seregeiket.

A hódítás és a háború etikai kérdése A hódítás és a háború etikai kérdése

Elmondja, Isten hogyan küldte el népét szolgája, Józsué vezetésével, hogy az Ő nevében vegyék el Kánaánt a bálványimádó és erkölcstelen kánaániak kezéből (kiknek bűne már égbe kiáltott; lásd 1Móz 15:16). Elmondja, Isten hogyan segítette népét vállalkozásában, és hogyan adott nekik feltételhez kötött földhasználatot az ősi ígéret beteljesítéseként.

A Kánaánért vívott harc tehát az Úr szent háborúja volt, egy adott időpontban következett be a megváltás programjában. Isten nem adott megbízást vagy engedélyt népének Józsué vezetésével, hogy karddal hódítsák meg a világot, hanem csak egy bizonyos, körülhatárolt küldetést. Maga a meghódított föld sem Izráel nemzeti tulajdona lett a hódítás jogán, hanem az Úré. Az országot tehát meg kellett tisztítani a pogányság minden maradványától.

SZERKEZET

I.         Belépés a földre (1:1-5:12)

A. Buzdítás a hódításra (1. rész)

B. Jerikó felderítése (2. rész)

C. Átkelés a Jordánon (3-4. rész)

D. Megszentelődés Gilgálban (S:1-12)

II.        A föld meghódítása 5:13-12:24)

A. A kezdeti harcok (5:13-8:35)

1.  Győzelem Jerikónál (5:13-6:27)

2.  Bukás Ainál Ákán bűne miatt (7. rész)

3.  Győzelem Ainál (8:1-29)

4.  A szövetség megújítása Síkemnél (8:30-35)

B. Hadjárat délen (9-10. rész)

1.  Szövetség a gibeónitákkal (9. rész)

2.  Józsué hosszú napja (10:1-15)

3.  A déli városok meghódítása (10:16-43)

C. Hadjárat északon (11. rész)

D. Kánaán legyőzött királyai ( 12. rész)

III.  A föld szétosztása       (13-21. rész)

A. A meghódításra váró területek (13:1-7)       

B. A Jordántól keletre eső föld Rúben, Gád és Manassé fél 

nemzetségének (13:8-33)

C. Júda és „József’ nemzetsége földet kap Gilgálnál (14-17).

D. A többi nemzetség földet kap Silónál (18-19. rész)

1.  A szent sátor Silóban (18:1-10)

2.  Benjámin, Simeon, Zebulom Isakár, Áser, Naftali és 

Dán nemzetségének osztályrésze (18:11-19:48)

3.  A Józsuénak adott város (19:49-51)

E. A lévitáknak  kijelölt városok (20-21. rész)   

1.  A 6 menedékváros (20. rész)

2.  A 48 papi város (21. rész)

IV.       Utószó: Törzsi egység és hűség az Úrhoz (22-24. rész)

A. A bizonyság oltára a Jordánnál (22. rész)

B. Józsué búcsúintelme (23. rész)

C. A síkemi szövetség megújítása (24:1-28)

     D. Józsué és Eleázár halála és temetése (24:29-33)